Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)

Függelék - 4. - b) Domahidi László levele Károlyi Sándorhoz - c) Melith Pál feljegyzése Domahidi levelén

b, Illustrissime Domine, Domine mihi gratiosissime /Méltóságos, Kegyelmes Uram!/ Salutem... /Üdvözlet/ Nagy Andrásné asszonyomnak többire holt hírét hozván, nemes vármegye engedelméből rugaszkodtam be Szatmárra, holott sem akartam elmulatni, Nagyságodat az dologról ne informáljam. Nemes vármegye absque processi dominationi Csanádi in pleno numero /Csanádi Uram járását kivéve teljes számban/ Tiszabecsnél vagyon, de remélem, talán ma az is oda fog érkezni. Azon kívül az ecsedi és károlyi had az szatmári presidium /őrség/ és mintegy ötven muskotélyos tegnap érkezett oda, mindössze circa lehetünk hét vagy nyolcszázán, nem kicsiny romlására azon processusnak /járásnak/. Volnánk azon, hogy általmennénk Bereg vármegyére, de Nagyságod parancsolatja eddig is tartóztatott, remélem anélkül által sem mehetünk, noha Szabolcs vármegye talán generális Nigrelli uram parancsolatjából örömest által menne. Mindazonáltal együtt Szatmár vármegyére tegnap ment az correspondentia /levél/, hogy ha másutt mód nincsen az általmenetelben, az minthogy nincsen is, be fog Szamosközre az is jönni hozzánk Tiszabecsre, hogy ott szállyokon által mehessünk iziben, mert másutt mód nincsen benne. Az minthogy próbáltunk is Kisamál és Csekénél, de bennünket keményen megpuskáztak, nem lévén ott semmi alkalmatosság az általmenetelben, egy hajó, egy szálly, mert az tolvajok mind elvagdalták. Le pedig nem szállíthatni üres szállyokat Tiszabecsről, mert az embereket róla le lövöldözik, hanem ha ugyan által kell menni, resolváltatott /elhatároztatott/ Tiszabecsnél. írhatom azt is Nagyságodnak, hogy már azok az tolvajok circa hét vagy nyolcszázra reá szaporodtanak, de rossz és fegyvertelen nép, tudom, bennünket meg sem vár, noha köszörüli mind fogát, mind kardját. Tegnap érkeztek munkácsi nyerzellek(?) haza ide Beregszász és Vári tájékára, noha vagy háromszáz talpas ott örzötte addig az Tiszát. Már visszajővén, az mint bizonyoson beszélték, egész Beregszász vármegyét Munkácson, az városon gyűlési alkalmatosságán egy házban szorítván, hirtelen reá ütvén az városra, őket elfogdosták, magát az ispán, nótárius /jegyző/ több tiszteket is. Már sokan hozzájok esküdtének kötelességből, de az java az embernek rabul van náluk. Tovább mint lészen, Isten tudja. Az hajdú városokat halljuk, hogy jönnének Montecuccoli regementjével, csak gyűlheténk reájuk(?) megfizetnénk(?) nekiek, vagy elmennének előlünk. Nem kicsiny szorongatással tartjuk az vármegyét. Dátum Szatmár, 2 Juny 1703. /Kelt Szatmáron, 1703. június 2-án./ Illustrissimae Dominationis Vestrae /Méltóságos Uraságodnak/ servus humilliumus /alázatos szolgája/ Ladislaus Domahidi