Balogh István: II. Rákóczi Ferenc Szabolcs és Szatmár vármegyékben 1703. július – október - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 30. (Nyíregyháza, 2003)
A Rákóczi-szabadságharc kezdete Szabolcs és Szatmár vármegyében (1703. május - október)
A fejedelem két országos jelentésű pátenséről (a jobbágyságról és a kóbor katonák üldözéséről) előbb már volt szó. Ugyanazt az elvet alkalmazta a saját ecsedi uradalmához tartozó Nyírbátor lakói esetében is, akiknek egy része már évtizedek óta az uradalom központjának tekintett ecsedi várhoz teljesített fegyveres szolgálatot. Ennek következtében mindig mentesek voltak a vármegyei kivetések alól. Most is megtagadták a megye által kivetett élelem és abrak szolgáltatását. A fejedelem a megye parancsára egyértelműen elrendelte, hogy a táborban levő, fegyveres szolgálatot teljesítő bátori lakosok amúgy hadi ellátásban részesülnek, „mivelhogy azok is megkívánják, úgy mint a többi, mind magok, s lovuk iránt az intertentionalis provisiót (táborbeli ellátást)", az otthon maradott család a többi falubelivel együtt köteles a megyei kivetést telj esiteni. De „szekérezéssel... s úgy egyéb szolgálattal az nemes vármegye ne terhelje" őket. Még a Szatmár melletti táborban értesült róla Rákóczi Ferenc, hogy az Ugocsa megyei Ilosvay Imre visszafoglalta Husztot. Ennek következtében Bereg, Ugocsa és Máramaros megyék nemessége is hűséget fogadott neki. Erdélyből is kedvező híveket kapott, a Várad körüli ostromzár is megszilárdult, figyelmét Felső-Magyarország felé fordíthatta. Elhatározta Tokaj várának minél hamarabbi megszerzését. Mielőtt a szatmári tábort otthagyta volna, az ostromzároló csapatok parancsnokának kinevezte Sennyey István Szabolcs megyei főnemest, a „Tiszán innen való részek igazgatására állított generális"-mk. Ez lényegében azt jelentette, hogy a fejedelem hűségére áttért megyék katonai igazgatás alá kerültek. A megyei igazgatás választott tisztségviselői megmaradtak, alkalmilag működött a generális kongregáció is, de lényegében a 5 8 katonai rendelkezések végrehajtói voltak. VII. Rákóczi Tokaj ostrom alá vételét már Kalló elfoglalása után fontosnak tartotta. Értesülése is lehetett arról, hogy Nigrelli a Munkács alól visszavont Montecuccoli-ezredet, vagy annak egy részét Tokaj őrségének megerősítésére küldte. Még a domahidi tanácskozáson elhatározták, hogy Bercsényi Miklós menjen a Tisza bal partját ellenőrzés alatt tartó csapatokhoz. Az előzőekben részletesen közöltük Bercsényi levelét. E szerint szeptember 16-án már Tokaj alatt volt. 59 Bercsényi még az ostromzár kezdetén itt, Tokaj mellett találkozott Károlyi Sándorral. Károlyi augusztus 16-án indult haza Bécsből csalódottan, 22-én már Kassán volt. Jelentkezett Nigrellinél, de az gyanakodva fogadta. Szállást sem rendelt neki és figyeltette a levelezését. Október 8-án titokban távozott Kassáról és ekkor találkozott Bercsényivel, aki régibb idő óta ismerte. E találkozás után beszélte rá, hogy csatlakozzék Rákóczihoz. A fejedelem október 8-án indult el Szatmár alól, október 9-én a Károlyi mezőn táborozott, másnap Nyírbátorban volt. 14-én Tiszalökhöz ért, de nem itt, hanem Tiszalucnál ment át a Tiszán. Itt találkozott Bercsényivel, aki „Károlyi gróffal jött elém, aki néhány nappal azelőtt Szatmári tábor, 1703. szeptember 29. Fasc. 4. No 114. Huszt visszaszerzésére lásd Rákóczi Emlékiratai, 1979. 34, 104. p. - Sennyey kinevezésére lásd Németimezőn lévő tábor, 1703. szeptember 29., november 5. Fasc. 4. No 112-113. - Esze, 1951. 116. p. Bercsényi odaérkezése után „három kis tábori ágyúval és két mázsa lőporral megkezdette az ostromot." Tokaj vára akkori állapotát a fejedelem pontosan leírta. A vár a Bodrog és Tisza összefolyása által kialakított félszigeten állt, háromszög alakú volt. A szárazföld felől széles árok és palánk védte, a tornyok és bástyák a két folyó összefolyása felé néztek. A várban elegendő élelem és hadianyag volt, az őrség mintegy 400 német katona. Rákóczi Emlékiratai, 1979. 43-44. p.
