Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
árult itt még Galánffy Dániel, Vitéz Károly, valamint Steiner Leopold, Harstein Leopold, Ganzfried Zsigmond, Friedmann Albert, Krauss Jakab is. Sót árult Petrás János, Szűcs János sertéssel, Goldstein Lőrinc pedig gyapottal kereskedett. A XVIII. század közepétől ide érkező közösség tagjai között sokan voltak olyanok, akiknek a szülei, nagyszülei a század elején indult migrációban indultak a Felvidékről és kisebb-nagyobb kitérő után kerültek Békés megyébe, majd onnan Nyíregyházára. A század végétől érkezők kirajzási helye is általában a Felvidék, de már nem a szűk határú falvak szántó-vető lakosai keresték a jobb megélhetés reményében új lakhelyüket a téli fonás és nyári aratás során megismert Alföldön, hanem a városok iparosai kényszerültek elhagyni lakóhelyeiket az ottani céhek bezárkózása miatt. 30 A felvidéki iskolavárosok jelentették a forrásbázisát a nyíregyházi értelmiségnek is, hiszen a népes evangélikus „tót" közösség a nyelvüket beszélő, életüket, szokásaikat ismerő papokat és tanítókat hívott. Természetesen a népesség növekedésével nőtt a két katolikus és a református egyház híveinek száma is, lelki és szellemi vezetőik az egri püspök megbízásából, valamint a debreceni és sárospataki kollégiumból jöttek. 31 A XVIII. század második felétől több orvos is élt Nyíregyházán. Jósa István 1787-től 1837-ig gyógyított. 1793-ban már itt volt Zeller Antal felcser, 1799-ben Blási János, 1804-ben vették be a város lakosai közé Hönsch György seborvost, 1805-ben Benedikty Dánielt, 1808-ban Deáky József chirurgust. 1821-ben a helybeli születésű Posony János, majd Juhász Mihály is praktizált. 1836-ban Máramaros megyéből hívták seborvosnak Takács Lajost, orvosdoktornak Karlovszky Lajost. 1845-ben Karlovszky meghalt, helyette városi főorvosnak Meskó Pált választották. Az állatok gyógyítására marhaorvost fogadott az elöljáróság: 1821-ben Gerzsabek Jánost, 1845-ben pedig Ország Endrét. Szintén meghívólevéllel érkeztek a városba és tisztségük révén részesedtek a közjavakból a szakértelmiségiek: a város ügyésze 32 és számvevője. Az első örökváltság után, 1807-től Mittuch Ferenc, a Dessewffyek volt városi tiszttartója lett a fiskális. 1808 októberétől Bozóky István, majd Draskóczi Draskóczy János látta el e tisztet. 1833-tól a városból elköltöző Martinyi Sámuel számvevő feladatát is ellátta az új ügyész, Jármy Menyhért. 1846-tól Májerszky Lajos lett a város ügyésze. Az 1820-as évektől már nemcsak a városi fiskális volt jogvégzett Nyíregyházán, hanem az örökváltság által a közösségre ruházott földesúri jog szerint a belső tanács által gyakorolt igazságszolgáltatási tevékenységhez, a lakosok pedig magánpereikhez kérhették a helybeli, illetve ide települt jogvégzett ügyvédek segítségét is. Itt lakott a Károlyiak fiskálisa, Jákó István, ügyvéd és táblabíró volt Kovács Ferenc, valamint jogot végzett pl. Trsztynszky Sámuel. Lásd részletesebben Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Bp., 1967. Az evangélikus tanítókról részletesebben lásd Kujbusné Mecsei Éva: Evangélikus tanítók Nyíregyházán a XIX. század elején. Pedagógiai Műhely, 1995/1. 50-55. A megváltakozás után a földesúr a parasztközösségre ruházta az igazságszolgáltatási jogkörét is. Az ezzel való éléshez volt szükség a fiskálisra.
