Pro memoria. Nyíregyházi összeírások 1752–1850 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 29. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza társadalma az újratelepítés utáni évszázadban
idején Nyíregyházán élt lakosok alfabetikus névsorát és a második váltságot fizetők vagyonképességét bemutató adóösszeírást lásd a 9-es és 10-es forrásban!) A két váltság összegét a lakosokra vagyonarányosan vetették ki. 1804-től egy kötélalj föld, egy ház és egy nyilas szőlő váltsága egyaránt 60 rénes forint volt. 39 1824-ben egy kötélalj föld után 68, egy ház után 64, egy nyilas kert után pedig 50 forint volt a váltság. 40 A megváltakozás nemcsak a város autonómiáját eredményezte, hanem megváltoztatta az itt lakók jogi viszonyait is. A betelepítéstől alakuló, jogait, gazdasági lehetőségeit tekintve homogénnek mondható városi népességet 1824-ig különböző szempontok alapján lehet kisebb csoportokra osztani: pl. jogállás szerint parasztokra és nemesekre, foglalkozás szerint földművelő-állattenyésztő gazdákra, kézművesekre, kereskedőkre és értelmiségiekre, de csoportátfedések is felfedezhetőek: a nemesek között pl. volt gazda, kézműves, értelmiségi. Akármelyik csoportba is tartozott valaki, a jogok és kötelességek egyformán voltak rá érvényesek. A megváltakozás után azonban a földesúri jussokat nyerő közösségen belül megindult a differenciálódás. A helyi társadalom hierarchiájának csúcsán a megváltakozásért anyagi áldozatot hozó, a rárótt váltságösszeget kifizető, régen itt lakó polgárok álltak. 1837-től, a privilégiait mezőváros választott közönsége már csak azokat vette fel a város polgárainak sorába, akik a kiváltság elnyerése érdekében indított munkálkodás idején, 1832-ben már itt laktak. (Az 1837-ben itt élő adózók névsorát lásd a 12. sz. forrásban!) A helybeli jelentkezőt polgárnak az igazságszolgáltatási jogkörrel felruházott senatus ajánlásával vette fel a választott közönség miután a kérelmező lefizette a többnyire jótékony célokra fordított polgártaksát. A polgáreskü letételével és a polgárlevél átvételével a megváltakozási terhet vállaló nyíregyháziak a város teljes jogú polgárai lettek, és olyan jogokat kaptak, amivel a város más lakosai és az itt élő zsellérek nem rendelkeztek. így csak városi polgár bírhatott, adhatott, vehetett szabadon a város határában fekvő földekből, az ő szőlőikben és gyümölcsöskertjeikben termett borokat kellett a városnak elsősorban megvenni, a határbeli erdők és legelők, valamint a bérelt puszták használatát is nekik ajánlották fel először. A váltság lefizetése után senkinek semmilyen censussal nem tartoztak, az itt tartott heti- és országos vásárok alkalmával helypénzt nem fizettek. De nemcsak gazdaságilag kerültek kedvezőbb helyzetbe a polgárok, hanem a városvezetésben való részvétel jogát is teljesen kisajátították, minthogy a fő- és vicebíróságra jelöltek közül csak ők választhattak, illetve minden városi hivatalt és szolgálatot csak ők tölthettek be. Aki nem kellő időben telepedett itt le vagy nem volt szállásföldje az lakosjogot kaphatott. A teljes jogú polgárrá válást nehezítette az, hogy míg a betelepítés után a városi ház volt a feltétele a földvásárlásnak, addig most a csak házzal rendelkező lakosok „minden más fekvő javaknak vételétől és használásától elzáratnak, s a netalán egyezés, örökösödés, executio s egyéb módok által kezükhöz jutott fekvő polgári javakat tőlük a legközelebb való atyafi, szomszéd, avagy maga a város közönsége is, és ezeken kívül akármely polgár az akkori időbeli javak értéke szerint tett becsüáron magukhoz válthatják, már csak azon oknál fogva is, minthogy ezen városnak egész birtoka, a polgároknak 40 Uo. 82.
