Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
1837-ben a tanács úgy döntött, hogy „a számvevői és lajstromozói hivatalokra különös individuumok választásának szüksége ezúttal még nem találtatván, a számvevőség a jegyzői és fiskálist hivatalokhoz kapcsoltatik, minthogy pedig a főjegyző a negyedik pont szerint a választott közönség jegyzőjének maradand, s ezenfelül a fiskálissal együtt ezen túlra számvevőnek is rendeltetik, a tanácsülésekben, hol az aljegyző viendi a jegyzőkönyvet, egyedül akkor leend meghivattatása következésében jelen, midőn a tekintetes vármegyével és katonasággal folytatandó biztosi és politicus tárgyak vétetnek tanácskozás alá, melynek kidolgozása, elintézése úgy hasonlóan az ezek következésében folytatandó külső levelezések is hasonlóan a főjegyzői hivatalhoz kapcsoltatnak, s mint aki mindezek által eléggé elfoglalt lés zen, ezek miatt a városházánál való mindennapi jelenlétek és tartózkodás rendes kötelességétől ezentúlra felmentetik."^ 01 Lajtromozónak 1847-ben Cancrinyi Mihályt választotta meg a közönség, 308 akit három évre évi 240 pengő forintért azzal a kitétellel fogadtak fel, hogyha három év alatt végez a munkával, akkor 100, ha két év alatt végez, akkor 200 pengő forint jutalmat is remélhet. A tanács jegyzőjének, aki egyszemélyben pertárnok is volt, kötelessége lett minden tárgyalandó pernek a névlajstromát a tárgyalás előtti napon elkészíteni, a tanácsterem ajtajára kifüggesztetni, az ítélethozatal után nyolc napig, a fellebbezési lehetőség határidejéig készenlétben tartani, beiktatni és ún. ítéletek lajstromát vezetni, amelybe minden ítéletet regesztaszerüen leírt, és félévenként a tanácsnak bemutatott. Az idézésért az írnokok 12-24 krajcárt, a jegyző a tanúkihallgatásért 30 krajcár-1 forintot, magánszerződésekért 24^48 krajcárt, annak jegyzőkönyvezéséért 12 krajcárt, kötelező levélért, vándorkönyv hitelesítésért 6-6 krajcárt kaptak. 1843-ban már olyan sok irat volt a város levéltárában, hogy szükségesnek tartottak rendben tartásukra egy „erkölcsi magaviseletéről hitelesen ajánlandó egyén"-t kinevezni, míg azonban ilyet nem találtak, addig az egyik írnok feladatául jelölték meg a lajstromozást úgy, hogy munkájának egy részét átvette a másik írnok. Kötelességükké tették továbbá, hogy mindennap a városházánál tartózkodjanak, írják meg azokat a közhirdetéseket, amelyeket a lakosok szombaton és vasárnap délelőtt kilenc óráig megtesznek, így az írnokoknak vasárnap is reggel 7 órakor már a városházán kellett lenni. 309 A polgármesteren kívül a két bíró és a főjegyző bízatott meg azzal is, hogy fogadja az érkező idegeneket és vagy saját házánál, vagy a vendégfogadóban szállásolja el. Ha hazavitte akármelyikük a vendéget, akkor a város pénztárából „egy-egy úri személy elfogadásáért egy pengő, cseléd elfogadásáért pedig egy bankó váltóforint megjutalmaztatás "járt. A főjegyző is, ha nem helybeli volt, tisztségére való tekintettel bírt csak szavazattal, de miután kinevezése nem holtig szólt, saját házat kellett vásárolnia, és le kellett fizetnie a polgártaksát ahhoz, hogy valóságos polgárjoggal bírjon. 310 307 V.A. 101. 11/11.No. 2850. 1837. 308 V.A. 101. 19/19. No. 262. 1847. 309 V.A. 101. 16/16. No. 525. 1843. 310 V.A. 102/a. 15/95. ad. 16/3. 1839.