Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Tisztségviselők
díszített zsinór nélküli felöltőt, egy mellényt, egy nadrágot, három pár csizmát, kalapot, és egy daróc köpenyeget kapnak három esztendőre. Fegyvernek vascsákányokat csináltatott nekik a közönség. Az örhadnagy készpénzben 200 váltóforintot, valamint lova számára 12 köböl zabot és 365 porció szénát kapott abból a pénzből, amit minden családfő két részletben fizetett. Minthogy jól honorált tisztséggé vált az éjjeliőrség, a város csak a fiatal, „egészséges, ép testtel bíró, de egyszersmind magokat becsületesen viselő embereknek" a jelentkezését fogadta el. Az őrök naponként váltva hajdúszolgálatot is adtak. Az őrhadnagyi hivatal felállításával megszűnt a belső mezőbíró tisztsége, feladatait a hadnagy látta el ezután. A tanács határozata szerint az örhadnagy feladatai közé tartozott, hogy a városházától kiindulva éjjelenként a várost lóháton bejárja, és az őröket síppal „szólítgatva" ellenőrizze. Az őrökről, valamint a gyanús emberekről a kapitányi hivatalnak tartozott jelentést tenni. Az éjjeliőrök télen kilenc, nyáron tíz órától őrködtek hajnal három-négy óráig. Szolgálatuk letelte után jelentést tettek az őrhadnagynak, majd reggeli nyolc órától estig felváltva négyen a városházánál hajdúképpen szolgáltak. Országos vásár napjain mind a nyolcan vigyáztak a rendre. Az őröktől a város szigorú pontosságot kívánt. A legkisebb mulasztás esetén először kurtavassal, másodszor azonnali kicsapással büntették őket. Szaktisztviselők a/ Nótárius, jegyző, írnok Az újratelepítés utáni években a város legképzettebb tisztségviselője a nótárius volt, aki ismerte a korabeli jogot és annak alkalmazását. A Nyíregyházán nótáriuskodónak tudnia kellett „tótul", németül, latinul és magyarul. Nemcsak a város tanácsülési jegyzőkönyvét és a telekkönyvet vezette, hanem a megyei szolgabíró utasítása szerint felelt az összeírások pontosságáért és a vármegye, valamint a város közötti információcseréért. Fontos feladatai közé tartozott a futó hírlevelek felolvasása és értelmezése, magyarázata, az egészségmegőrzést, járványmegelőzést segítő kiadványok többszöri nyilvános felolvasással történő megismertetése, a „nép bárdolása, müvelése". Figyelt a körözött bűnözőkre, a szabadságon lévő katonákra, ezek papírjait láttamozta, valamint folyamatosan jelentést tett a környezetében lévő ültetett fák számáról és állapotáról is. 294 Mint a városi elöljáróság írástudója ő készítette a magánjogi szerződéseket és vezette a jövedelemkezelők számadásait. A megváltakozásig a kisebb értékű ügyekben a tanács bíráskodhatott, ezeket az ítéleteket is a nótárius rögzítette minden más, említésre méltó eseménnyel együtt. Ellátta továbbá mindazokat az írásbeli teendőket, amik a gazdálkodás szervezéséhez (földek kiosztása, számadások elkészítése stb.) szükségesek voltak. Minthogy a nótárius volt az egyik kapocs a város és a vármegye, a város és földesurai, valamint az V.A. 102/c. 38/118. 1788: 5. 36-46.
