Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

közül Szathmáry Király József alispán és Kállay György főtisztelendő kanonok is a nyíregyháziaknak adta bérbe pusztarészét. 1794-ben kötött Ibrányi Józseffel a város szerződést, kibérelve az ibrányi határban lévő pusztát. Itt legelhettek, sőt telelhettek a város marhái. 1794-től használhatták Butyka pusztát is. A föld bősége miatt a földesurak alacsony bérért adták ki a nyíregyháziaknak pusztáikat mindaddig, míg más helységek lakói nem lettek olyan tehetősek, hogy pusztát bérelve bővítsék gazdálkodásukat. A XIX. század elejétől azonban már mind drágábban és egyre szigorúbb feltételekkel, rövid határidőre bérelhették a korábbi pusztákat. Sőt, pl. Királytelek bérletét még robot ellenében sem tudták megújítani.

216 Nyíregyháza elsősorban a már bérelt pusztáit igyekezett megtartani, közülük is azokat, amelyek közel voltak és a legeltetés mellett szántani is lehetett, mint a simáit, királytelkit, nyírjesit, császárszállásit. Az 1830-as években a simái puszta használatának egy új formájaként a zálog is megjelent. A város által lászlófalvi Eördögh Alajostól ilyen jogon bírt részt azonban nem tartották meg saját kezelésükben, hanem ők is árendába adták az egyik lakosnak, id. Kováts Pálnak. A vele kötött szerződés feltételei hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket a földesurak szabtak a városnak (határok felügyelete, kerülöfogadás, 22 köblös részen a város conventionatusai kapnak tavaszi szántás alá való földet).

217 E puszták mellé a XIX. század elején másokat is bérelt a város. Pl. a Simával szomszédos Szegegyháza prédiumot 1806-ban Bökönyi Beck Páltól hét évre. Ezt a pusztarészt már 1764-1767 között árendálták. A várostól az eddigi pusztákhoz képest távol, majdnem félszáz kilométernyire fekvő Szennyes prédiumot 1816-ban, Micske pusztát hat évre 1818-ban vette bérbe Nyíregyháza.

218 A XVIII. század második felétől a királytelki és a simái puszta a városgazdálkodásban jelentős helyet foglalt el. Az 1820-30-as években ezek jelentősége csökkent, majd meg is szűnt, és helyüket a balmazújvárosi és a tikosi, hosszú időre szóló bérletek váltották fel. Az újvárosi pusztarészek árendálása már 1822-ben elkezdődött. Az egri káptalan birtokában lévő Tikos pusztát a Polgáron, 1826. december 31-én tartott liciten, mint legtöbbet ígérő szerezte meg a város. Pusztagazda, pusztainspector Az 1760-as évektől bérelt pusztákon folyó tevékenységek szervezésére, felügyelésére új tisztségviselőt: pusztagazdát, majd a gazdálkodás ellenőrzésére a XIX. század elejétől inspectort választottak. Az inspector éppen úgy, mint a többi haszonvételnél, közvetlen irányítást, ellenőrzést gyakorolt, elszámolt a perceptorral, ill. beszámolt az általa felügyelt jövedelemforrásról a közönségnek. A XIX. század első évtizedeitől minden pusztának külön gazdája és inspectora volt. A pusztagazdai tisztségre a város polgárai önként is jelentkezhettek. Közülük, ill. a communitas által alkalmasnak talált jelöltek közül nem 216 Balogh, 1982. 112. 217 V.A. 101/g. 38/38. 1832:18. 218 A pusztaárendákról részletesen lásd Kujbusné, 1995/2.