Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

1805-ben Moucsan Mihály és Maurer Mátyás 350 rénes forintért, 3 mázsa faggyúért és 6 mázsa ökörhúsért vehette bérbe a városi mészárszékeket. Rajtuk kívül 130 forintért engedélyezték licitálás szerint a szalonnamérést négy városi lakosnak.

204 1818-ban már felépült az alsóvárosi mészárszék is. Ennek árendátora Nedetzki János lett, aki 211 rénes forinton kívül 1 mázsa húst és 1 mázsa faggyút adott a városnak. Ekkor a piaci és a Szarvas utcai székek árendásai 250 rénes forintért és 2-2 mázsa faggyúért, ill. húsért Maurer Mátyás és Bálás Gottlieb voltak.

205 Az 1820-as évek elején az alsószék árendája 250-275 rénes forint, a piacié 430-480 rénes forint, a piaci új sertésvágóé 350^450 rénes forint, a Szarvas utcán lévőé 350-400 rénes forint körüli pénzösszeg, ill. 1-2 mázsa hús és faggyú volt. A második örökváltság után az árendának folyamatosan nőtt az összege és az időtartama (egy évről háromra), sőt a licitálásokon szokássá vált a pengő forintban meghatározott vinculum fizetése is. A tehetősebbek nemcsak ezeket az összegeket tudták gond nélkül letenni, hanem egyszerre több széket is bérbe kívántak venni. A város 1837-ben határozattal igyekezett a székek koncentrációját korlátozni, kimondva, hogy egy személy csak egy széket árendálhat. Ugyanakkor meghatározták a székek profilját is. Három helyen csak szarvasmarhát, egy székben sertést lehetett mérni. A szék hússal való ellátásáról az árendátor gondoskodott. A szarvasmarhákat és juhokat elsősorban a városi lakosságtól kellett beszereznie. Csak akkor vehetett idegentől, ha helyben nem kapott megfelelő minőségű vagy mennyiségű árut. Szükség esetén a város magára vállalta a hús beszerzését, de ilyenkor a mészárost 4 forint büntetéssel sújtották. Pénzbüntetést kellett fizetnie az árendátornak akkor is, ha az általa kimért hús nem volt friss, ha nem a város által hitelesített mértékekkel mért, ha nem tartotta be a vármegye által meghatározott limitációs árat, ha nem volt rend és tisztaság a székben, és ha a vásárlókkal nem illendően viselkedett. Az általa okozott kárt akár vagyonának elárverezésével is megtéríthette a város. A mészárosok munkájának segítéséhez a város azzal járult hozzá, hogy engedélyezte a cselédek mellett vágólegények tartását. A mészárosok a felvásárolt állatokat a vágásig maguk tartották el. Ehhez a város külön legelőrészt biztosított számukra. A vágóhíd felépüléséig az állatok levágását a mészárosok saját házaiknál végezhették.

206 Az árendát négy részletben pontosan fizető, a lakosság és az elöljáróság megelégedésére dolgozó mészárosoktól szívesen vette a bérletigényt a közönség. Licitre is csak az jelentkezhetett, akinek szakmai hozzáértéséhez, becsületességéhez nem fért kétség, akire rá lehetett bízni a lakosság ellátását és a városi vagyont képező mészárszéket. 204 V. A. 101/k. 78/78. 1804:43. No. 1886. 205 V.A. 101/f. 37b/37b. 1817:8. 206 Uo.