Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Tisztségviselők

Az 1837-es privilégiumlevél a „vérbírálati vétségek" kivételével megerősítette mindazokat a bíráskodási jogokat, amelyek az örökváltságok után a tanács hatáskörébe tartoztak.

148 Egy-egy ítélethozatalnál hét bírónak kellett jelen lenni. A perekről és a tanács előtt tett örökvallásokról jegyzőkönyvet vezettek. A tanács adta ki a bizonyság- és úti leveleket, felügyelte és gondviselte az árvákat és vagyonaik kezelését, polgárságra ajánlotta a jelentkezők közül arra méltónak tartottakat. Minthogy a privilégiumlevél számos részletkérdést nem szabályozott, a választott közönség és a tanács hatásköre közös megegyezésük alapján folyamatosan alakult. A két testület tagságában és feladatkörében is elkülönült egymástól, és jogaikat átiratok révén igyekeztek érvényesíteni. Azért, hogy egymás ügyeit is szemmel tudják tartani, egy napon üléseztek.

149 A munka zavartalanságát volt hivatva biztosítani az az 1838-ban kelt rendelet, amely szerint az ülések idején az ülésteremként szolgáló kancellária ajtajának zárva kellett lennie, a nagyterem ajtajában pedig hajdú állt.

150 A senatorok az 1830-as években is csekély honoráriumért végezték munkájukat, 1835-ben pl. 80 forintot kaptak. Ezen kívül az instantiák taksáiból begyült pénzt osztották fel közöttük, valamint minden adásvétel taksájából 100 forint után 1 forintot kaptak.

151 A senatorság nagy megtiszteltetés volt, és 1837 után egyedüli lehetőség a bíróvá válásra. 1839-től a tanácsok tagjainak megválasztása élethosszig szólt.

152 14

° Az 1837-es tanácsról részletesen lásd László, 1994. 149 V. A. 101. 14/14. No. 178. 1840. 150 V.A. 102/a. 8/88. No. 4805. 1838. 151 V. A. 101. l/L 1818. dec. 31. 152 V.A. 102/a. 15/95. ad 117. 1839.