Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
A város tűzvédelmi intézkedései, a tégla- és cserépégető itteni működése következtében a lakosok számára kedvezményes téglaár arra ösztönözte az új házat építőket, hogy a régi, veszélyes fakémények helyett új téglakéményeket csináltassanak. Ezek tisztításához a város kéményseprőt is fogadott. 1790-ben már két kéményseprő gondoskodott a kéményekről, 1830-ban pl. 90 váltóforint, 6 köböl rozs, 2 köböl búza, 1 köböl kása, 1 köböl krumpliföld és külső forspont megadása mellett. 1833-ban Major György kéményseprő fizetsége 120 váltóforint, 10 véka búza, 30 véka rozs, 3 véka kása volt, és városon kívüli útjaihoz forspontot kapott. 55 A város borbélya, Fekete János 1793-ban 4 forint 30 krajcárért nyírta a hajat, borotválta a szakáilakat, húzta ki a rossz fogakat és látta el a sebeket. A négy sírásó fejenként 5 véka gabonát vagy 51 krajcár évi fizetést kapott 1808-ban. A betelepedés után választott elöljárók - minthogy családjuk egész héten a szálláson gazdálkodott - közebédben részesültek. A város gazdasszonya, Jan Sophia 1795-ben szolgálóstól 37 rénes forintért főzött. 1806-ban halt meg Gatuska Anna, aki a városházán lakott, és mint gazdasszony ott szolgált. Végrendeletében ágyneműt, ruhatartó ládát, fonalakat hagyatékolt a Gráf család nőtagjaira, akiknél korábban dajka volt. Szolgálóira ruhákat, a templomokra összesen 52 rénes forintot hagyott. 56 A városházán a köz érdekében tevékenykedőknek, valamint a katonaságnak friss vizet hordók évi conventiója 200 váltóforint, 2 öl széna és 6 köblös föld volt, és a közvízhordónak önként jelentkezők mentesültek az adózás alól is. Tisztújítás A magyarországi városokhoz hasonlóan Nyíregyházán is választással, ill. kinevezéssel lehetett elnyerni a városi tisztségeket. A közbizalmat feltételező, a város mindennapi életét irányító, jövedelmeit felügyelő tisztségviselőket választották, míg a szaktudást igénylő feladatokat az arra felkértek és megbízottak látták el. A főbb tisztségekbe a testületek és 1824-ig a földesúri tisztek ajánlásával, szaktisztségekre a közösség meghívólevele és a választott közönség megbízása alapján lehetett kerülni, az elöljáróság feladatvégzését segítő és a városházánál, javaiban és gazdaságában adódó kisebb-nagyobb munkákat ellátó conventionatusnak személyesen is jelentkezhetett bárki. A betelepülés utáni években a választás úgy zajlott, hogy a földesúr által jóváhagyott bírónak jelöltek közül az ún. ősgyűlés megválasztotta a város vezetésére legalkalmasabbnak tartottakat. Ezután került sor az elöljárók által haszonvétel-kezelőknek ajánlottak közül a bor-, malom-, mészárszék-, később a vásár- és pusztabírák megválasztására. A tisztségre való jelölést, ill. megválasztás után a tisztség elfogadását csak abban az esetben lehetett büntetlenül visszautasítani, ha a jelölt „házi környülállása" nem tette lehetővé a közfeladat végzését. A tisztség visszautasítása nem egyedi eset volt, ezért a 55 V. A. 101. 3/3. No. 2130. 1829., uo. 5/5. No. 144. 1833. 56 V. A. 102/k. 87/167. 1806:20. Megjelent: Kujbusné, 1995. 58-61.
