Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)

Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)

áruihattak, ha elnyerték hozzá a földesúr, majd a város engedélyét, ill. kifizették az ezután járó cenzust.

40 Az 1824-es összeírás négy, vasárulással és vegyeskereskedéssel foglalkozót tüntet fel a mercator rovatban (Posony György, Gasch Dávid, Titz Sámuel, Schmál Károly).

41 A helybeli kereskedők száma az 1830-as évektől emelkedett, amikor az újonnan épített Koronában 12 bérbe vehető boltja is lett a városnak. A nyíregyházi országos vásárokon az iparosok (helybeliek és más városból, országból jöttek egyaránt) maguk árulták termékeiket, de a csipkések és sáfrányosok gyakran házaltak is áruikkal. A hetivásárokon a helyi és környékbeli mezőgazdasági termékek, az országos vásárokon a szántóföldiek, az iparcikkek és az állatok találhattak új gazdára. 1828-ra Nyíregyháza elsődleges piacközponttá vált.

42 A nagy tételben történő állatértékesítés, a gyapjú eladása nem a vásáron, hanem a városházán történt. Az elöljáróság kereste meg azokat a közvetítő kereskedőket, akik helyben vásárolták fel az árut. A kocsmák számára szükséges minőségi bort és a pálinkát sem a helyi vagy más országos vásárokon vették, hanem a borért a borbíró vagy -inspector e célra kijelölt küldöttekkel utazott a Hegyaljára, a pálinkát pedig a várossal kötött szerződés szerint zsidó lifferánsok szállították, akiket örömmel láttak kereskedelmi partnerként, de itteni letelepedésükhöz nem járultak hozzá. A városban az újratelepítés utáni szük évszázad alatt betelepültek között az 1830-as évektől mind több értelmiségit, leginkább a helyi igazságszolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó ügyvédet találhatunk. 1841-ben az elöljárók engedélyt adtak egy zsidó család letelepedéséhez is.

43 Az 1802-ben a város közönsége által megálmodott szabad királyi várossá válás a megváltakozások után sem sikerült, de az V. Ferdinánd által 1837-ben adományozott kiváltságlevél megóvta a várost attól, hogy autonómiájába a vármegye nemesi közgyűlése jelentősen beavatkozzon. Ebben, az országosan is egyedinek számító privilégiait mezővárosi jogállásban köszöntött Nyíregyházára a sorsfordító 1848-as forradalom. A város gazdálkodása és irányítása A vizsgált időszakban a város gazdálkodásában négy szakasz különíthető el. Az első a betelepítéstől a XVIII. század végéig tartott. Ebben az időszakban a gazdálkodás irányítója a főbíró, ellenőrzője az úriszék volt. A községi bevételek alapját a földesúrtól árendált haszonvételek (kocsmáltatási, malomtartási, húsmérési jog, 1786-tól a vásárjog), a bérelt pusztákból származó jövedelmek, valamint a lakosság adója képezte. A „tót" nyelvű számadások szerint a bevételeket szinte teljes egészében a költségek fedezésére: állami, földesúri adókra, árendára, a belső igazgatási és gazdasági kiadásokra fordították. u Részletesebben lásd Gál, 1926. 1 V. A. 102/h. 56/136. 1824:46. 2 Részletesebben lásd Bácskai, 1984. "

3 Az 1757-es szerződésre hivatkozva eddig nem járultak hozzá a zsidók betelepüléséhez.