Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza önkormányzata 1753–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 28. (Nyíregyháza, 2003)
Nyíregyháza igazgatásának története (1753-1848)
Nyíregyháza a telepítési pátens, ill. az 1750-es években létrejött szerződések által contractusos jobbágy-communitas lett. A közösség, amely igazgatási és gazdasági kedvezményeket kapott és igyekezett kihasználni a kedvező földrajzi helyzetét is, már a betelepülés utáni években is rendelkezett a magyar mezővárosok jellemzőivel (nagy népesség, az igazgatás jobbágyfalvakétól magasabb foka, a jövedelmek kezelése stb.), de jogilag csak 1786-ban vált oppidummá. Ekkor kapott lehetőséget országos vásár tartására is. 15 Ezek a vásárok és a városba beengedett, behívott, a közösség pártfogását élvező kézművesek biztosították az alapot a gazdaságot pezsdítő árucseréhez, a kereskedelmi-piacközponti jelleg kialakulásához. A II. József által adományozott privilégiummal 16 megkezdődhetett az a félévszázadnyi mezővárosi korszak, amelyben a közösségnek és tagjainak anyagi gyarapodása, a város életének és gazdálkodásának a lehetőségeket ügyesen kihasználó, az adott körülményekhez jól alkalmazkodó irányítása eredményeképpen megváltakoztak mindkét földesuruktól. A város gyűlésén már 1802-ben felvetődött az a gondolat, hogy a szabad királyi városi cím elnyeréséhez meg kell váltani terheiket. 17 A földesúri szerződések által biztosított bevételek és lehetőségek, az országos vásárok gazdálkodást élénkítő hatása, a szorgalmas szántó-vető munka, a pusztai állattenyésztés, a belső igazgatás önállósága félévszázad alatt a lakosok és a város olyan nagymértékű vagyoni gyarapodásához vezetett, amelynek eredményeként képessé váltak a jogi viszonyuk módosításához szükséges anyagi terhek vállalására. A lehetőség mellett a kényszerűség is szerepet játszott a megváltakozásban. A letelepedést követő évek kedvezménysorozata ugyanis Palocsayné és Károlyi Ferenc halálával megtorpant. Bár az örökösök, a Dessewffyek és Károlyi Antal a korábban szerződésbe foglalt ígéreteket teljesítették, 18 de minden újabb szerződéskötés a város bevételeit növelő regálék körének bővülése 19 mellett újabb terhek vállalását is lehetőségként hordozta. Károlyi Antal pl. igényt tartott a karácsonyi adóra, gazdánként két nap szolgálatra, ill. azt szerette volna, ha minden külön kenyeres gazda, sőt a zsellérek is fizetik az egy aranyat. 20 A város tiltakozásának és kérvényeinek eredményeként, ha nem is került sor sem ezek bevezetésére, sem az úrbérrendezésre, a gazdasági fejlődést egyre inkább korlátozták az olyan földesúri intézkedések, mint a taksa és a szolgálat megváltási összegének emelése, a boltárenda kivétele a városi árendából stb. Ráadásul a két birtokos fél közötti súrlódások során felmerült a város megosztásának kérdése is. Ez pedig megváltoztatta volna a kialakult rendet és korlátozhatta az önkormányzat munkáját és az autonómiát. A birtokosok, főként a Dessewffyek is kényszerhelyzetben voltak, ugyanis a famíliából tizenketten kellett, hogy osztozzanak a Nyíregyházáról befolyt jövedelem felén. Bizonyára a részbirtokosságból származó gondok, a család egyes tagjainak labilis anyagi 15 V. A. 10I/b. 36/36. 1786:2. 16 Részletesen lásd Hársfalvi, 1982. 17 Kecskemét lakosságát is ezek a célok vezették. Lásd Iványosi-Szabó, 1991. 18 Szőlőhely biztosítása, vásári privilégium, haszonvételek árendálása stb. 19 Újabb kocsmák, malmok, mészárszékek stb. épültek. 20 Cservényák, 1974. 23.
