Pók Judit: Ung vármegye leírása 1782–1784 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 27. (Nyíregyháza, 2002)

A térképszelvények csak két, kézzel rajzolt és festett példányban készültek. Egyik, az időben első, eredeti felvétel (Original-Aufnahme) a terepen készült, az irányvonalakat, a felvétel idejét, a térképésztiszt nevét, rangját, csapattestét is feltünteti, szemben a másik példánnyal, a tisztázattal (Reinzeichnung), amelyet a katonai akadémia növendékei másoltak át. Ezek a szelvények valóban tisztázatok, szebbek, mint az eredetiek. A felvétel elkészülte után féltve őrzött, a nyilvánosság elől teljesen elzárt hadititok lett. A Birodalom legfelső katonai vezetése is kizárólag császári engedéllyel tekinthetett bele.

13 Használatát illetően úgy rendelkeztek, hogy háborús szituációban az érdeklett lapokat a bécsújhelyi katonai akadémia növendékei lemásolják, és a csapatok ezeket használhatják. Az anyagot többször menekítették a bécsi Hadilevéltárból, például 1805-ben Napóleon elől kétszáz ládában a Habsburg Birodalom legkorszerűbb erődjébe, Péterváradra. 1806-ban visszakerült Bécsbe, majd 1809 és 1810 között ugyanezt az utat újból megjárta.

14 Magánszemély először 1840-ben nyert betekintést az anyagba, amikor is gr. Andrássy György és gr. Széchenyi Miklós néhány magyar felvételi lapot lemásolhatott. E nagy jelentőségű térképmű a titkos kezelés, az elzártság, majd a nehéz hozzáférhetőség következtében alig lehetett hatással a térképészet fejlődésére, és a titkosság feloldása után is holt anyag maradt. 1928-ban Eperjessy Kálmán, majd Borbély Andor és Nagy Júlia hívták fel a figyelmet rá. A térképszelvényekről másolatok készültek (Hadtörténeti, Térképészeti Intézet), mondhatjuk, ismertté váltak a kutatók számára. Ugyanez a hozzájuk szorosan kapcsolódó leírásról nem mondható el. A Hadtörténeti Intézet másolatokat készített ugyan róla, Eperjessy Kálmán és munkacsoportja pedig átírta gótról latin betűs németre, Eperjessy: Kézirati térképek... 13. o. Gábor-Horváth 112. o.