Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 1. Róma — Nápoly — Szicília
Nápoly, 1834. január 1. Az évet egy különös és nem túlzottan kellemes üggyel kezdem: mégpedig egy idős hölgynek szóló második búcsúlevéllel, aki szerelmével üldöz, és én sajnos néhány hónappal ezelőtt elég gyenge voltam, hogy engedtem, és néhány gyöngéd órába belefeledkeztem. Semmi sem rútabb a vénember szerelménél, mondja — azt hiszem — Cicero 37 , és tudja Isten, igaza van, de azért nem fog főni a fejem emiatt, és bár ő úgy tűnik, határozott, és a barátság címszó alatt szerelmével üldöz engem, de meg fogom találni az eszközöket, hogy megszabaduljak tőle. Már néhány szép és fiatal nővel szakítottam életemben, így ezzel is sikerülni fog majd. Igaz, hogy a körülmények komplikáltabbak, mert amikor rögtön az együttlétünk után, amelynek ezt az egész szép kis meglepetést köszönhetem, egy világos, de felette kíméletes levelet írtam, amelyben megmondtam neki, hogy sohasem szerettem, és csak az érzékek pillanatnyi izgalma és tobzódása miatt feledkeztem meg magamról, mégis kértem tőle választ, talán hogy szépítsem a dolgot, és hogy barátságáról biztosítson. O nagyon barátságos volt és kért, hogy az esetet felejtsem el, és minden neheztelés nélkül találkozzunk ismét. Ez megtörtént körülbelül egy hónappal később, amikor átutaztomban néhány napig Bécsben tartózkodtam, és állandóan biztosítva egymást, hogy jó viszonyban maradunk, elhagytam Bécset. Búcsúzáskor azt mondta nekem, hogy Rómában üzleti ügyei vannak, és valószínűleg néhány hét múlva odautazik. Ezt természetesen nem tudtam megakadályozni, és elég bolond voltam, hogy azt hittem, hogy részéről ez a dolog barátság marad. Mégis, amikor néhány nappal ezelőtt megérkezett Rómába, és szerencsétlenségemre ugyanabban a hotelben szállt meg, ahol én voltam, újból elkezdődött a régi tánc, és én, nyomorult gyenge ember, részben, mert nem volt mást mit tennem, és mert már nem szeretek lányok után futni, főleg nem Rómában, ahol olyan rosszak, ismét legyőzött a férfiak veleszületett gyengesége. Még egyszer. Mikor kora reggel Rómát elhagytam, kaptam egy levelet, hozzá mellékelve egy cédulát, amelyben kér engem, hogy ezt a hosszú episztolát útközben olvassam el. Éppen elég hosszú, 8 oldalnyi, de semmi más, mint hibáinak és gyenge oldalainak a megvallása, miáltal a vén kacér mindig a barátság álarca alatt az ég szerelmére kér, hogy ne hagyjam el, mert tulajdonképpen szeretőjéül kíván megtartani. Ebből azonban semmi sem lehet, különösen azért, mert itt mindenCicero, Marcus Tullius (i. e. 106-43) lovagi számiazású, nagy műveltségű államférfi, kiváló szónok, író
