Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György utazása Itáliában és Keleten (1833. december 2. — 1835. június 7.) - 1. Róma — Nápoly — Szicília
kivihető — felvilágosodott magyar nevelés, és egy, azáltal következendő morális erő által gondolom kivihetőnek. Mindezekről pedig csak a tizedik törvénycikkelyben, minekutána, tudniillik az aviticitást [ősiségét], a fiskalitást 22 eltörli, minekután a még arra el nem készült nemteleneknek törvény előtti egyenlőséget, annak maga bíráját választani törvényes szabadságot ád, találunk némi gyenge nyomát. Az ilyen reformatio ítéletem szerént radikális reform, az pedig ott, ahol a massák, tudniillik a 10 millió föld és a privilégiait statusnak egyharmada — bízvást lehet mondani — egy századdal hátrább van, mint a francia nemzet 1789-ben, és kettővel hátrább, mint az angol 1832-ben volt, mily következéseket húzhat maga után, ki-ki könnyen átláthatja. Sajnálom, hogy tudományom és tehetségem csekélyek, hogy vélek írói pályára léphessek, másképp szívesen munkája némely részei ellen írnék, és a legjobb célbúi származott, igen rögtön javallott változásira, az inch by inch — lépcsőrűl lépcsőre — reform systemát, mely még nagy kérdés, ha Angliának is nem inkább használt volna, állítanám ellen. Kívánatos lenne, hogy egy ügyes toll ezt fogná fel, és minden indulatosság elmellőzésével a munkát némely részében rectificálná [helyesbítené], mert valóban félek, hogy több confusiót [zavart], mint hasznot fog szülni a haza lakosira. Ezt elvégezvén némely francia románokkal [regényekkel] töltöttem az időmet, melyeket szerencsémre egy esmerősömtől Bécsben kölcsön kaptam. Nevezetesen pedig: Atale de Mombard Madame Adele***-tőF, Párizs, 1833. Elég érdekes történet egy fiatal carolistáról, aki egy algíri expedícióban vett részt, s miután volt néhány algériai gáláns kalandja, egy beduin csapat elfogta a környéken tett magányos sétája alkalmával. Ezek egyáltalán nem bántották, hanem elvitték a sivatagba a vezérhez, aki európaiakból sok rabszolgát tartott, akik a földet művelték neki, s akikkel egyáltalán nem bánt rosszul, kivéve, hogy megfosztotta őket szabadságuktól. A vezér házánál találkozott egy fiatal francia rabszolganővel, Léonie-val, akinek az anyja akkor volt terhes, amikor a gazda Algériában megvásárolta. Léonie az első perctől kezdve minden vágyának és legforróbb szenvedélyének a tárgya lett. Menekülési tervet készítenek és véghezviszik azt. Itt kezdődik a regény 22 A nemesi nemzetség kihalása esetén a kincstár joga a birtokra. 23 Reiset, Adèle de: Atale de Mombard, ou Ma campagne d'Alger. Paris, 1833.
