Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Függelék - A naplófeljegyzések német nyelvű szövege

A napló feljegyzések német nyelvű szövege Rom, den 17 tm Dezember 1833. Mit meinem Tagebuch wird es wohl schwerlich je zu etwas kommen, dachte ich eines Tages auf meiner Reise hierher, an einem langen Dezember Abends, deren ich einige ganz einsam in meinem Wagen zubrachte, „und da du doch dieses Buch stets mit dir führst, solltest du ihm doch eine andere Bestimmung, oder ein manchfacheres (!) Interesse geben". Während dieses Selbstgespräches wird mir es bewußt, es wäre vielleicht am besten, eine Art Kontroll oder Liste von allem, was ich täglich lese, darin aufzuzeichnen, wenn auch auszugsweise (denn ich bin kein Freund der regulieren extraits) ils sent le pédantisme dont je suis grand ennemi, doch nur, um zu wissen, was ich am Ende eines jeden Monats und somit am Ende jedes Jahres gelesen habe. Hätte ich dies seit längerer Zeit getan, so wäre es doch eine angenehme Rückerinnerung, und für mich ein interessante récapitulation, deren ich manchmal nutzen ziehen könnte. Fangen wir daher mit dem Monat Dezember 1833 an. Den 2 tm Dezember früh 2 Uhr, wo ich meine Reise nach Italien antrat, und Wien verließ, [las] ich eben Széchenyis Stádium (írta gr. Széchenyi 1831-ben, kiadta W*** 1833-ban). Ezen hazánk nagy reformátorunk negyedik munkája egy szép és valóban szívre ható előszóval kezdődik. Az emberiségnek egy nemzetet megtartani: ezt és nem kevesebbet kíván a lelkes hazafi, az elmés és sok tekintetben érdemes szerző munkájával eszközölni. Valóban a feladás nagy, a cél dicséretes, de mily eszközökkel akar a megtartáshoz jutni, lássuk: tizenkét törvényjavallatot ajánl, és ezeket a munka folyamatában kifejti. A hitelt mindenekelőtt mint alaptörvényt behozni kívánja. Hogy a szerző a hitelt, amirűl már két könyvet, tudniillik a Hitelt és Világot mint kedves szülöttjét törvényjavallatiban béhozandja, természetes és előre látható volt, de hogy annyira megszeresse az egyszer kimondott és minden józan gondolkozó és a haza boldogságát igazán kedvelő által szükségesnek elesmért elvet, hogy azt a nemzetnek megtartására alaptörvénynek és bázisnak tartsa, abban, megvallom, egy értelemben vele nem lehetek. En a nemzetnek megtartását vagy inkább fenntartását annak függetlenségében mindenekelőtt helyheztetem. Azt pedig csak a nemzetiség kifejlése, a lehető egyetértés, egy — amennyiben a sötétségre vágyó kormány mellett kivihető — felvilágosodott magyar nevelés, és egy, azáltal következendő morális erő által gondolom kivihetőnek. Mindezekről pedig csak a tizedik törvénycikkelyben, minekutána, tudniillik az aviticitást, a fiskalitást eltörli, minekután a még arra el nem készült