Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)

Pillanatképek Károlyi György itthoni életéből (1835. június 7. — 1836. május 14.) - „...jövet s menet közt..."

Szombaton, október 10-én Bruck körül próbáltunk rókára, de nem tanárván semmit, hazajöttünk, és később az asszonyokkal egy kieresztett rókát vadásztunk, ami után még az udvarban carusselt [lovas körjátékot] próbáltunk. Az estve szokás szerént társaság és játék közt telt. Vasárnap, október 11-én bementem Pozsonyba az öcséim examentiöját [vizsgáját] hallani. Estvefelé megént visszajöttem Bruckba, ahol estve carusselt [körbe] lovagoltunk falovakon, és az éjszaka nagyobb részét, egész reggel fél hatig, elkártyáztuk. Végtére, október 12-én ezen tartózkodásunknak vége lett. Mindnyájan szétmentünk, és jövő vasárnap ugyanott megint össze akarunk jönni. Általában jól mulattam magam, az idő kellemetesen telt, ami a fő dolog, szerelmes éppen nem voltam, Rózsinak egy keveset court tettem [udvaroltam], de inkább időtöltésbűi, mint valamely más célból. Rég esmérem a szépasszonyt, és éppen mivel oly jól esmérem, igencsak tudom, hogy ott nem oly könnyen nyerhetni azt, amit a férfiak közönségesen a szépnem mellett keresnek. Csak igaz szerelem, nagy feláldozás (divouement) lennének azon tulajdonok, melyek ezen szívet meggyőzhetnének, én pedig mint igaz barátnét tisztelem és szeretem. De azért mégis örömmel és igen szívesen társalkodtam vele, és kedves társaságában az idő igen kellemetesen mólt. A két asszonyt, Gustit és Rózsit ide, Sarendorfba kísértem, ahová estve 6 órakor megérkeztünk, de megvallom, a sok eltelt éjszakáktúl annyira el voltam fáradva, hogy az álom egészen meglepett, és korán feküdtem le. Október 13. A reggeli órákat a két asszonnyal töltöttem, később Oroszvárra mentünk át, és ebédre ide visszajöttünk. Többen jöttek ki Pozsonyból, és az estvét társaságban meglehetősen vígan töltöttük. Október 14. Igazi csúnya, őszi nap és idő járt, egész nap esett, én sokat olvastam. Az asszonyoknak is egy románból [regényből] olvasgattam egy ideig, egyéberánt egyedül voltam velük egész nap. Tehetségem szerént kellemetessé tettem magam, mennyiben voltam szerencsés, rajtok áll bírálni. Egyéberánt a hosszú őszi estvék már észrevehetőn nyomni kezdik a falusi lét örömeit, azt hiszem, hogy nemsokára városban fogom keresni ennek orvoslását. Csakhogy nemigen tudom hová. Pozsony egy bizonyos okért hívna, és rövid idő múlva szívesen mennék oda, de Párizs mind kellemeivel és gyönyörűségivei szintén előttem ragyog, úgyhogy még nem vagyok egészen eltökéledve. Október 16-át még Sarendoríban töltöttem, és a második brucki látogatásra készültünk, ahova is szombaton, október 17-én elmentünk. Aznap a szép Rózsi hagyta el társaságunkat, aki Pest és Abony felé vette ótját. Mink pedig déltájban Carlburgon át, ahol früstököltünk,