Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
mesterei voltak, hogy mai napban nehéz volna mindazon hyerogliphus basrelief eket [féldombonnűveket] annyi szorgalommal és precisióval [pontossággal] kivinni." (1834. október 18.) Károlyi György talán észre sem vette, de kialakította a régiségek megtekintésének szertartását. Először az egészről próbált egy összképet szerezni nappal, holdvilágnál, fáklyafénynél. Különösen szerette az éjszakai expedíciókat, mert a holdvilág, illetve a különböző fényeffektusok kiemelik az épületek szépségét. Az ismerkedés elengedhetetlen mozzanata volt az aprólékos, részletekbe menő vizsgálódás, és a fenséges épületek romjai között szabad folyást engedett gondolatainak. „Sohase találtam egy tagosabb mezőt gondolkodásokra"— írta például a denderai templom romjainál. (1834. október 14.) Károlyi utazásáról minél több emléket igyekezett gyűjteni. Nem elégedett meg saját emlékezőképességével, naplójának bejegyzéséivel, hanem vizuális emlékeket is akart. Ezért vitt magával egy francia festőt, akivel vázlatokat készíttetett a legszebb műemlékekről. Abban állapodtak meg, hogy a festő majd hazatérésük után fogja befejezni a rajzokat. A skiccek elkészítése időigényes tevékenység volt, de Károlyi vállalta még azon az áron is, hogy egyedül marad, mert mint megfogalmazta a magány „mindenesetre jobb, mintha egyik a másik miatt magát genirozná [feszélyezve érezné]" (1834. november 8.), ugyanis útitársát, Zichy Ödönt ilyen mélységig nem érdekelték a műemlékek. Áldozatvállalása azonban hiábavalónak bizonyult, mert a festő túlságosan megterhelőnek érezte a munkát, és a Kairóba való visszatérés után felmondott. A vázlatok nála maradtak, mert Károlyi és a festő megállapodása úgy szólt, hogy a vázlatokról másolatot készíthet magának, amihez ragaszkodott is. Az osztrák és a francia konzul jelenlétében végül is abban egyeztek meg, hogy a másolatok elkészítése után az eredeti vázlatokat az osztrák konzulnak átadja, aki eljuttatja azokat Károlyihoz. Károlyi nagyon szomorúan vette tudomásul a döntést, mert nem igazán bízott abban, hogy viszontlátja a kedves helyeiről készült rajzokat. (A naplóban nem említi többé a rajzolatokat, és későbbi leveleiben sem találtam utalást rájuk.) A műemlékek megtekintése Károlyi korában még nem volt zavartalan, szakszerű feltárásuk vagy el sem kezdődött, vagy nagyon az elején tartott. A templomok, piramisok korabeli állapotáról hiteles képet nyerünk néhány bejegyzése alapján. „Az [edfui] templom minden részében egészen jól és tökéletesen conserválva [fennmaradva] van, csak kár, hogy rossz arabs kunyhókkal annyira van körülvéve, hogy a templom tetején egy egész falu épült. A belseje pedig földdel és ganéval úgy meg van telve, hogy csak egy kis lyukon lehet bemászni, és ott látszik, hogy a föld egész az oszlopok capitelleréig [fejéig] mén. Ez egy részén jó, mert