Fazekas Rózsa: Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833–1836 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 26. (Nyíregyháza, 2003)
Károlyi György, a nagy utazó
Az utazás szépségei és kellemetlenségei Károlyi György útjait mindig alaposan előkészítette, utazóládáiba bekerült minden apróság, amire szüksége lehetett, nagy körültekintéssel és nagy tapasztalattal állította össze az útipoggyászt. Utazóládáinak tartalmáról nem készült leltár, de a mindennapi élethez szükséges ruhaneműn, valamint használati tárgyakon kívül mindig vitt magával térképeket, orvosságot, útikönyveket és lektűröket is. Az előkészületekhez hozzátartozott a pontos útiterv elkészítése, valamint az adott ország viszonyairól való tájékozódás az útikönyvekből, az illető országról szóló leírásokból, esetleg a sajtóból. Az útikönyvek nélkülözhetetlen segítőtársai voltak az utazóknak. Magukban foglalták mindazokat az információkat, amelyeket ma a menetrendek, prospektusok, útikalauzok és utazási irodák nyújtanak. Az útikönyvek felsorolták a látnivalókat, az egyes városok közötti távolságot, a posta- és bérkocsi-állomásokat, a fogadók nevét, a vámhelyeket, a legfontosabb termékek árait, a pénzváltás kurzusait. 9 Az útikönyvek mellett nagy előszeretettel forgatta az útleírásokat is, amelyekben az utazók saját benyomásaikat rögzítették, azt írták le az egyes régiségekről, ami számukra fontos volt, és amit felkészültségük lehetővé tett. A személyes hangú, a látottak által kiváltott érzelmeket is közvetítő útleírások érdekesebbek voltak, mint az útikönyvek tárgyilagos, szárazabb stílusú közlései. Károlyi György naplójából kiderül, hogy nemcsak utazás előtt forgatta az útikönyveket, útleírásokat, hanem a helyszínen is. A karnaki templom romjainak megtekintésekor ezt jegyezte fel. „Egynéhány órákat olt töltöttem, és a különféle utazók könyveit, melyek éppen kezemnél vannak, s ezen csudálatos monumentumról szálának, segítségül a helyszínen olvasgattam..." (1834. október 18.) Máshol ezt írta: „A Király sírjait Prokesch igen jól írja le, szokása szerént kicsit hosszan, de a helyszínen igen jó olvasni, és a dolgokkal conferálni [egybevetni]." (1834. november 24.) Az útleírásokról kialakult véleményét is feljegyezte időnként. „Minden utas, ki utazásit publicálta plus-minus ezen templomrúl [denderai], és azt »linden részeiben, hol jobban, hol rosszabban leírja, Hamilton egy, a legjobb, meri sysiematice megyén dolgaiban. Irby és Mangles, két angol utas, is jól írták le, azonkívül a francia expedilióval utazó Denon nagy enthusiasmussal [lelkesedéssel] említi első benyomását, melyet a templom első megtekintésénél é)7.ett, és igaz, hogy nincs exaggerálva [eltúlozva]. Prokesch in seinem Erinneningen aus Ägypten und Kleinasien [Egyiptomi és kis-ázsiai T. Erdélyi, 1985.18.
