Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

van ruházva. Legfelsőbb meghatalmazásunk eredményeképpen kinyilváníttatik, hogy mindaz, amit Horvátország bánja elrendel, rendelkezik, elhatároz és parancsol, úgy tekintendő, mintha azt a legfelsőbb királyi hatalom tette volna. 5. Legfőképpen azzal bízzuk meg királyi biztosunkat, hogy a törvény teljes szigorával járjon el biztosunk Lamberg gróf támadói és gyilkosai ellen, e gyalázatos tettnek minden felbujtója és résztvevője ellen. (Folytatása következik) 30. Wochenblatt, 1849. július 7. Magyarország. (Az Ács és Oszóny közötti csata)

58 Mai híreink sem a nyugati, sem az északi csataterekről nem sok új információt tartalmaznak az eddig közöltekhez képest. Az Ács és Komárom között lezajlott ütközetről most előttünk van egy tiszt írásán kívül, aki részt vett benne, Haynau táborszernagy jelentése is. Mindkét tudósítás természetesen egyoldalú és elfogult, mint ahogy egy olyan csatajelentés esetében, amiről az abban személyesen jelenlévő tisztek írnak, lenni szokott. Mindazonáltal megtaláljuk bennük e csata most következő leírásának teljes megerősítését. A csata kimagasló jelentőségű volt, szinte az egész osztrák dunai hadsereg összevonta tartalékcsapatait, és a Panyutyin vezette orosz segélycsapatokkal együtt legkevesebb 60-70 000 fő vett részt benne. Magyar oldalon Haynau állítása szerint 40-50 000 fő volt 120 ágyúval, mialatt az osztrák tüzérség a közelből 200 ágyúval folytonos tűz alatt tartotta őket. Az osztrákok célja az volt, hogy a magyarokat hadierejük felfejlődésére rávegye, és ha lehetséges, nyílt ütközetre kényszerítse őket, hogy aztán az ellenséget Komáromba vessék vissza. Mivel a meghatározó ellenséges erőket hosszú ideje Komáromban és környékén, a Ez a július 2-diki komáromi csata.