Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

más fegyverek csempészésére valóságos csempészbandákat szer­veztek. Végül mindenekelőtt nem volt elég képzett tiszt — számos küldött igyekezett Galíciába, Németországba, Franciaországba és Belgiumba, hogy alacsony és magas rangú tiszteket, különösen tü­zértiszteket megnyerjenek és toborozzanak a magyar ügynek. Emel­lett nem takarékoskodtak a pénzzel: így, hogy csak egy példát em­lítsünk, a hadviselésben jártas ezredeseknek tábornoki rangot, havi 1000 Ft fizetséget és 1500 Ft úti- és egyenruhapénzt és állandó szolgálatot biztosítottak a magyar hadseregben. Egy bécsi, de külö­nösen egy pesti cég a szinte hermetikusan zárt határok ellenére kül­földi pénzügyi tranzakciókat vitt végbe, a bécsi magyar tulajdon jel­zálogként szolgált a hazaszerető magyarok céljaira. 600 000 duká­tot, melyet a Körmöcbányán megtalált aranytartalékból préseltek, részben a külföldi kiadásokra, részben az újonnan kiadott papírpénz fedezetéül a kasszában megtartottak. A túlzott költekezés fedezésére az országban főleg ezeket a Kos­suth-bankókat használták föl, 16 nyomdát éjjel-nappal ezek készíté­sére állítottak be. December vége táján már 28 millió volt forgalom­ban. Ezeket egész Magyarországon és Galíciában ugyanolyan biza­lommal fogadták, mint a hitelükből vesztő osztrák bankjegyeket. (Folytatása következik) 14. Wochenblatt, 1849. május 5. A magyar hadsereg (Folytatás) Ami a seregek minden eszközzel történő tényleges szervezését il­leti, az abban állt, hogy a hadmüveletek központosítása az Országos Honvédelmi Bizottmány kezébe került. Az első jelentős lépés, amit megtettek, az volt, hogy a hadseregben formális egységet hoztak lét­re, amellyel megszüntették a különbséget a régi reguláris csapatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom