Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

Varsói bevonulása dicsőséges jelenet volt: 60 000 ember tolongott az út szélén, kezét szorongatták, lábát ölelték és áldották nevét. Voltak, akik kegytárgynak kijáró tisztelettel elkérték sapkáját és vállbojtját, melyeket aztán nemzeti ereklyeként osztottak szét. A kormány tagjai fogadták, és a parlament határozatban nyilvánította ki, hogy a parancsnoksága alatt álló hadtest a haza javát szolgálta. Ezután egy olyan határozatot hoztak, amit eddig a nemzeti ügy egyetlen védelmezőjéért sem tettek: minden egyes katona elismerő oklevelet kapott annak bizonyítékaként, hogy részt vett ebben az emlékezetes hadműveletben. 8. Öffentlicher Anzeiger, 1849. április 21. Bécs, április 13. Még mindig folyik a császári csapatokat megerősítése Magyarországon. Dél óta ismeretes, hogy a magyarok bevették Vácot, és ez a hír leírhatatlanul letaglózó hatással bír. A bán a Duna jobb partján állomásozik Szentendrénél. Weiden kormányzó

28 holnap megy le a magyar hadsereghez. Sokat cikkeznek azokról a kegyetlenségekről, amit a magyarok követnek el a védtelen polgári lakosság körében. Egy osztrák kormánylap, a „Wiener Presse" a szokásostól eltérő módon a következőt ismerte be. A Bánátból származó és a lapban megjelent egyik írás szerint minden szörnyűséges tett megkérdőjelezhető, amit állítólag Bem csapata Nagyszeben bevételénél elkövetett. A Nagyszebenből és Brassóból elmenekült szász családok a hátramaradottaktól azt a hírt kapták, hogy Bem mindkét városban a bevonuláskor és később is vasfegyelmet tartott, s így nem kell aggódniuk sem az emberéletek, sem a vagyonuk miatt. 28 A cikkben Gouverneur. A valóságban Weldent április 12-én nem kormányzónak, hanem a magyarországi császári hadsereg főparancsnokává nevezték ki.