Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

férfiú is közöttük, akik hazaszeretetből ragadtak fegyvert ellenünk. Néhány korábbi császári és királyi tisztnek vérzik a szíve, hogy egykori bajtársaik ellen kell harcolniuk. A legkülönbözőbb megrázó jelenetek játszódnak le: korábbi barátok a harc hevében ellenségként találkoznak, a korábbi felettes most kénytelen megalázó módon alárendeltje előtt letenni a fegyvert és kegyelmet kérni. Röviden: olyan állapotok uralkodnak, amelyeket szavakkal visszaadni nagyon nehéz. Egyébként a felkelők soraiból egyre több tiszt és katona áll át a mi oldalunkra, amit még többen is megtennének, ha lenne rá lehetőségük. A korábbi magasabb rangú tisztek közül egyedül Mészáros — korábban egy huszárezred ezredese, majd hadügyminiszter — az, aki még ellenünk vezényli csapatait, a többiek már mindannyian feladták állásaikat. A magyarok mindössze néhány rátermett fővezérrel rendelkeznek, és azok is egykori lengyel tisztek, elsősorban Bem és Dembiiíski, akikről legalább el kell ismerni — gondoljanak egyébként róluk bármit is —, hogy megtanulták a mesterségüket. Bem tábornok többet ér a magyaroknak, mint pár ezer szedett-vedett népfelkelő. Egyébként vannak a honvéd zászlóaljakban rátermett emberek is, igazi, a nemesek által vezetett magyar parasztok, akiket a nemzeti büszkeségük hajt ellenünk. Az úgynevezett szabadcsapatokban mindenféle gonosz népség megtalálható. Ilyen például az a tiroli honvéd zászlóalj, amit egy csődbe jutott kereskedő állított fel, és amely minden népnek a legutolsó csőcselékét gyűjti egybe; franciák, németek, lengyelek, olaszok színes tarkasága, nagyrészt olyan emberek, akik korábban életük során a különböző fegyházakkal már ismeretséget kötöttek. Kossuthnak mindenki jó volt, aki ellenünk akart harcolni, és ha még egy puskát is vitt magával, akkor jöhetett akár az akasztófa alól is. Néhány, korábban közönséges rablásért elbocsátott altiszt ezekben a szabadcsapatokban tiszti rangot kapott. Maguk a fogságba ejtett magyar tisztek mondták, hogy néhány bajtársuk enyves keze miatt a saját holmijuk sem volt biztonságban. Ha az ellenséget teljesen le is győzzük, azokat a rablóbandákat, amelyek ennek a felkelésnek a következményeképpen képződtek, még sokáig nehéz lesz kiirtani.