Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
fog történni. Kossuth utolsó, elutazása előtti szavai így hangzottak: „Megyek, hova szem visz." Környékünkön szörnyű a nyomorúság. A visszahúzódó magyar hadsereg után ezrek menekülnek. Ausztria ellen a gyűlölet leírhatatlan. „Ha nem lehetünk Magyarok - hah legyünk Oroszok." 69 47. Wochenblatt, 1849. szeptember 22. A szétvert magyar hadtestek. A felkelő hadtestek közül, melyek fegyverrel a kezükben még a síkságokon és a hegységek völgyeiben portyáznak, a komáromi helyőrséget nem számítva a Gál tábornok parancsnoksága alatt álló a legjelentősebb. Gál korábban a műszaki hadtest őrnagya volt, a legutóbbi hadműveletben pedig Arad, majd Temesvár bevételét irányította. Az immár 30 000 fős komáromi helyőrséget is beleértve összességében még hozzávetőleg 60 000-80 000 felkelő portyázik az országban, és valószínűleg nagy erőfeszítéseket kell majd a megszálló csapatoknak tennie, hogy a közbiztonságot helyreállítsák. Majd' minden nap hallani csatározásokról, és a szembenálló felek háborúskodása várhatóan jövő télig el fog húzódni. A csökönyös Komárom térdre kényszerítésének érdekében a legszigorúbb intézkedéseket foganatosítják, bár még mindig abban reménykednek, hogy békés tárgyalások útján juthatnak ennek a számukra oly fontos helynek a birtokába. Valószínűleg Radetzky tanácsai is hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a komáromi helyőrség beleegyezzen ugyanazokba a feltételekbe, melyeket Velencének is biztosítottak, ahol nem a bosszúvágy játszotta a főszerepet, hanem a hódítás célját tartották szem előtt. Csak azon elemek ellen kell küzdeni, akik a jövőben is felfegyverkezve kóborolnak. Sőt, az otthonaikba visszatérő honvédeket is ellenségeinek kell, hogy tekintse a győzedelmes sereg, mivel környezetükben ők is 69 Az idézőjelben lévő ké + xtóbbi mondatot magyarul is közölték.
