Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

tábornok e hónap 13-án Világosnál seregének nagy részével (30-40 000 fő) feltétel nélkül letette a fegyvert. E hónap 11-én Kossuth Görgeyre ruházta át a legfőbb polgári és katonai hatalmat, majd 12-én Bemmel együtt Törökországba menekült. Görgey ezt elfogadta és 13-án megadta magát, és egyidejűleg parancsot adott, hogy a komáromi, az aradi és a péterváradi erődök is kapituláljanak. Arad már megadta magát. A magyarországi küzdelmet lezártnak tekinthetjük. Az elszomorító színjáték előtt lassan legördül a függöny, és a tragédiának vége. 44. Öffentlicher Anzeiger, 1849. augusztus 23. A magyar háború Bécs, augusztus 16. Éppen most érkezett a hír, hogy a temesvári erődítményt Haynau táborszernagy hadteste felmentette és utána a körülzárt hadtestet szétszórta. A hivatalos jelentésből, melyeket Haynau táborszernagy küldött erről a győzelemről Bécsnek, a következő szakaszt emeljük ki: „Lehetetlen szavakkal leírni, hogyan tették az ellenség ágyúi Temesvárt a földdel egyenlővé, a várost gyakorlatilag romhalmazzá lőtték. Báró Rukawina altábornagy, a parancsnok és az itteni helyőrség kitartását és helytállását a legmesszebbmenőkig csak magasztalni tudom. A garnizon

67 emberei közül a megszállás alatt 2400 férfi vesztette életét, többségében valamely fertőző betegségben, tífuszban és lázban. Háromszázan az ellenséges golyók által pusztultak el. Ezernégyszázan még a kórházban fekszenek betegen, hatszáz beteg pedig még a csapatoknál van, mivel az ispotályban már nincs hely." A „Rhein-westfálische Zeitung" a következőket írja: „Bécs, augusztus 17. (Távirati sürgöny) Őexcellenciája Haynau táborszernagy helyőrség