Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

növény kiszárad. 1836 júliusában Debrecentől egészen a Tiszáig hatalmas földterületek égtek ki szabályosan, és nem volt egyetlen zöld fücsomó sem rajtuk. Leginkább egy afrikai sivatagra hasonlítottak. Ezzel szemben a magyar föld ásványi tartalékai tartalmaznak még viszonylag kis mértékben kiaknázott aranylelőhelyeket is, amelyekből a cigányok kis aranymosói csak igen csekély mértékben tudnak aranyat a felszínre hozni. A magyar sztyeppék a hőség ellenére nem terméketlenek. Sőt, Debrecen igen termékeny környéken fekszik, és mind fekvésének, mind lakosai szorgalmának köszönhetően igen gyorsan érte el mostani jelentőségét. Nem kevesebb, mint évi négy vásárt mondhat magáénak, valamint jelentős pamut-, gyapjú-, dohány-, pipa-, bőr-, salétrom- és szappangyártást folytat. Egészen idáig, erre a tisztán magyar vidékre húzódtak vissza a magyarok, miután Windisch-Grätz osztrák seregei váratlanul betörtek Magyarországra. Itt gyülekeztek és szerveződtek bámulatos gyorsasággal a magyar csapatok váratlanul nagy haderővé, amely azután Dembinski és Görgey vezetésével támadásba lendült, merész csatákban győzedelmeskedett, Pestet és Budát bevette, Pozsonyig, Győrig és Sopronig nyomult előre és a császárvárost is komolyan veszélyeztette. 40. Wochenblatt, 1849. augusztus 16. Magyarországról. A Wiener Post legfrissebb, augusztus 10-i száma nem közöl Magyarországról származó híreket. A Wiener Zeitung sem tesz egyetlen sor erejéig sem említést Haynauról vagy Paszkevicsről. A nyugati hadszíntérről sincs semmi hír; a Pozsonynál összevont csapatok tehát nagy valószínűséggel még nem nyomultak előre, a Pesttel való összeköttetés még nem állt helyre. A legfrissebb hírrel, nevezetesen azzal, hogy Lüders és Grotenhelm tábornok Erdélyben, Marosvásárhelyen egyesítette erőit, a Wiener Zeitung szolgál. Ez a hivatalosan bejelentett egyesülés hátrányosan