Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
6. A tanács helybenhagyásának és a beprothocolláltatásnak elmulasztása a szerződéseket, egyezségeket sikeretlenné s megmásolhatókká teszi, sőt az eladásokravevésekre nézve azt eszközli, hogy az eladott fekvő jót (a 15. rendszabás 9. pontja szerint) a legközelebb való atyafiak, szomszédok, akármely más polgárok vagy maga a város közönsége akármikor is, akkoron időbeni megbecsült folyó áron, s a becsüpénznek valóságos bírói kézhez lett lefizetésével magukhoz válthatják. Mindazáltal, 7. mivel ezen városnak megülepedésekor a fekvő javak, éspedig nevezetesen a szállásföldek minden becs nélkül valók valának, s gyakran megtörtént, hogy aki azokat először birtokába vette, kevés idő múlva ismét önként kezei közül kibocsátotta, és így minden írásbeli szerződés, alku s formális eladás-vevés nélkül ugyanazon földeknek több birtokosai valának, melynél fogva némely volt birtokosnak örökösei csupán annálfogva, hogy beprothocollálva nem volna a mostani birtokosnak földjei, azokhoz még most is jusst és keresetet formálnak, hogy tehát a földmívelés és a földjavítás hátramaradására, s innen a közönség kárára szolgáló bizonytalansága a tulajdonosságnak elháríttasson, és az ily régibb időben fundált birtokok bátorságba helyheztessenek: ennek utána a fekvő birtokot érdeklő keresetek (kivévén az osztályos örökösödést), melyek az 1803. esztendőbeli váltság előtt fundálódnak, törvény előtt fel nem fognak vétetödhetni. Egyébaránt pedig azok, valamint az osztályos örökösödésen, erőszakos vagy alattomos foglalásokon és árvákat illető tárgyakon kívül, melyek conscriptio alá nem esnek, minden más kereseteknek praescriptionalis idejek tizenkét esztendők múltával áll be. 12. rendszabás. A testamentumról A birtok szerzésének egyik módja a testamentum, vagyis valakinek a törvény rendelése szerint hiteles és teljes akaratja szerint, a maga szerzett javainak halála után teljesítendő elrendelése által történik. Hogy a testamentom törvényes légyen, szükség, hogy mind külső, mind belső kívántató minémüségei meglegyenek. Külső minémüségére nézve megkívántatik, hogy az 1655:46. törvény szerint akár nemes, akár pedig csupán polgári rendű lakosoknak és polgároknak testamentumai a magistratus vagy bíróság által kirendelt három, városi hivatalt viselő személyeknek, vagy pedig, hogyha ez valami előre nem látható közbejött helyes oknál fogva meg nem történhetne, öt becsületes magaviseletű és kifogást nem szenvedő s a tcstamentomtételre meghívott polgároknak együttes jelenlétében íródjon. Kik is a testamentomot neveik aláírásával megerősítik, és azt a testans akaratja szerint nyitva vagy bepecsételve a bíróságnak a levelestárba való eltétele végett bemutatják. Mely is csak a testans halála után az illető felek kívánságára a magistratus gyűlésében nyittatik fel, publicáltatik, béprothocolláltatik, és továbbá is a levelestárba eltétetvén, a feleknek kívánságukra hiteles párban kiadatik. Belső minémüségére nézve pedig megkívántatik, hogy ki-ki csak a tulajdon szerzeményéről tegyen rendelést, máskülönben amennyiben őseikről is, vagy a nemtelenekre nézve a másik, még életben lévő vagy már megholt hitestársa közkeresmény fele része iránt is rendelést tett vala, annyiban a testamentuma sikereden lészen. Egyébaránt: 1. a szóval tett testamentom (nuncupativum) valamint eddig sem vala, úgy ennek utána sem lészen sikeres.