Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
legyen, határoztatik, hogy a város főbírája commissiója mellett mindazoknak, akik lakodalomra, temetésre, keresztelésre és új épületekhez öt icce pályinkánál nem kevesebbet venni kívánnának, azoknak a gabonapályinka iccéje egy garassal olcsóbban adattasson. Továbbá megengedtetik az is, hogy a borbírák minden sátoros ünnepeknek péntek és szombati napjain iccéjét a pályinkának egy garassal olcsóbban mérhessék, de ezt is csupán a vendégfogadó kocsmaházában és nem a pincében. Negyedszer meghagyattatik, hogyha a városnak pályinkára szüksége lenne, a gazdálkodószéknek helybenhagyásával folyó áron égett bort, törkölyt és szilvapályinkát (feltévén jó qualitását) a borbírák a lakosoktól vásároljanak a vidékiek előtt. Ötödször mindezeknél fogva minden lakosnak egy gönci hordó pályinkánál kevesebb behozása ezen városba elfoglalás alatt tilalmas lészen. Egyszersmind pedig a város főbírája minden mesterségből fog titkon olyatén becsületes mesterembert választani s meghiteltetni, aki a vidéki vásárokban felvigyázni fog azokra, akik netalán olyatén tiltott pályinkát vásárolnának. Kiknek is bejelentések után, kisülvén a beadásnak igaz volta, a pályinka harmadrészével fog jutalmaztatni. Végre határoztatott hatodszor ezen rendszabásoknak a templomoknál közönségessé leendő tételek. III. A sáfárokra nézve határoztatik, hogy amennyi pályinkát magok a sáfárok producálnak, azt aszerint egészen adják is bé a város részire. Egyébaránt csupán a serházi korcsmárosnak engedtetik meg, hogy gabonáért, konkolyért pályinkát adhasson, ahonnan a sáfárok gabonát, konkolyt pénzért vegyenek, pályinkát pedig pénzért adjanak a borbíráknak. IV. A malombírákra nézve határoztatott, hogy a malombírák szinte az inspectorok felvigyázások alatt légyenek. Továbbá, hogy mindaddig gabonát el ne adjanak, míglen a katonaság számára elegendőt szereznének bé, melynek beszerzések után az életet bizonyos időben az inspectorok (és ha számosabban volna) a gazdálkodószéknek tudtával adják el szoros feljegyzéssel, hogy mikor, kinek, hogy és mennyit adtának el. Egyébaránt megállapíttatott, hogy a malombírák instructiójok az ő lajstromjaiknak elejére írattasson fel. V. A város gazdáira nézve határoztatott, hogy azok ezentúl ketten s egymástól nem függőek légyenek, s mindketten számadást vigyenek, és magokat a már kiadott instructióhoz alkalmaztassák. VI. A vásárbírákra nézve határoztatott, hogy ennek utána a vásárbíráknak a vásárpénz beszedéséhez segítségül mindenkoron egy esküdt ember adattasson. Vékáknak való kamarául számokra a cselédház padja rendeltetik, egyébaránt a vékák igaz mértékek eránt való felvigyázása az inspectorokra bízattatik. 65 Végre határoztatott mindezen személyekre nézve, hogy ki-ki hivataljának, szolgalatjának kezdetén az ingó javakat csupán két párban készítendő inventálás mellett vegye kezéhez, melynek egyike a város archívumába, a másik a szolgálatba lépett személynek kezébe fog tétetni, adattatni. A heti- és országos vásárokban az árusok a vásárbírótól kölcsönzött, város által hitelesített mérőeszközökkel mérhették portékáikat.
