Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
44. A pálinkaárusításról Minden vételnek, eladásnak csökkenését, úgy a pénznek nagyon szűk voltát, s innen a kocsmabeli jövedelmeknek is nagyon megkevesedett voltokat ki-ki világosan tapasztalván, nehogy a pályinkának kiárultatása csupán pénzbeli fizetésre szoríttatván, a pénzben szűkölködő szegénységnek pedig pénze nem lévén, a pályinkajövedelem végképpen elmaradjon, 57 határoztatott: Hogy ennek utána (kivévén a hosszabb ideig nem tartható tengerit) a sáfároknak megengedtetik, hogy életért pályinkát adhassanak. Észrevétetvén pedig, hogy mivel a pályinkafőző legényeket illetvén a pálinkafőzésnél elégetett hamu, hogy tehát annál több hamura tehessenek szert, a fát kíméletlenül égetnék el. Határoztatott, hogy ezentúl a serházban lévő legényeknek semminemű hamu ne adattasson által, s ahhoz számot se tartsanak. Jóllehet, pedig a város részire bévásárlott pályinka sokkal nagyobb áron vétettetett bé, annak most mindazáltal minthogy mindeneknek becsárok leszállván, attól lehetne tartani, hogy még a pályinkáknak árok lejjebb is fognak szállani, hozzá pedig a szomszéd helységekben is már jóval lejjebb valóban le is szállíttatott volna, annálfogva az ezen városban kimérendő szilvapályinkának iccéje 26 garasokra, a gabonapályinkának iccéje pedig egy rénes forintra szállíttatott le. 45. A kőművesekről és ácsokról 1818. augusztus 28. V. A. 102/a. 2/82. No. 70. Mind a kereskedők, a festőkkel együtt lévő, mind pedig a kőmívesek, ácsok és molnárok egybecsatolt kegyelmes céhbeli privilégiumjaikat a nemes magistratusnak bemutatván, az elsőbbeknek minden kifogás nélkül, az utóbbiaknak pedig a következendő rendszabás mellett adattattak azok vissza kezekhez, mely szerint meghatároztatott: A kőművesekre nézve: 1. Hogy mivel a kőművesek neve alatt találkoznának egyrészt olyanok, akik a kőmívességet annak rendi szerint kitanulták s rajzolni is tudnának, másrészről pedig olyanok is, akik azon mesterséget annak rendi szerint ki nem tanulván, csupa maga gyakorlása által oktatnak ezen mesterségben, annálfogva ezentúl az elsőbbrendüek közönséges névvel kőmíveseknek fognának neveztetni, a másik rendbeliek pedig vályogosoknak. 2. Egyedül csak a kőmíveseknek engedtetvén meg a pincéknek, bolthajtásoknak és kéményeknek rakatása, ugyanazért a vályogosok azoknak készítésektől tilalmaz tatnak. 3. Csupán csak a kőmíveseknek engedtetik meg, hogy magok mellé inasokat szegődtessenek bé, s azokat a megszabandó inasi esztendőbeli illő eltöltése után felszabadíthassák. A városi elöljáróságnak az adott helyzethez való alkalmazkodását mutatja, hogy a legjelentősebb városi bevételt akkor is szinten tudták tartani, amikor a lakosoknak nem volt pénze. Lévén a városnak nagy terménytároló magtára, a fizetési eszköznek megnevezett termény eladásával biztosíthatták a kocsmáltatásból kiesett jövedelmet.
