Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezető
vevő, főként jómódú gazdákból alakult, akik megválasztásuk előtt vagy azt követően szinte mindannyian jelentős tisztségeket viseltek: többen fő- vagy vicebírók, perceptorok, sáfárok, a beneficiumok jövedelemkezelő bírái, inspectoral is voltak. Az 1793-ban, illetve az 1804-ben választott communitas többnyire még patrícius parasztokból állt. Az 1810-1820-as évektől azonban egyre nagyobb számban választottak a tagok közé nemeseket, kereskedőket, értelmiségieket. A communitas tagjainak megbízatása életfogytig szólt. Munkájuk nem jelentett mindennapos elfoglaltságot. A teljes megváltakozásig csak akkor ültek össze, ha halaszthatatlan ügyben kellett dönteni. Az 1820-as évektől azonban már rendszeresen tartották üléseiket, amelyeken a fő- vagy vicebíró által felvetett, főként gazdasági kérdésekben hoztak döntéseket. Munkájukért nem pénzbeli fizetést, hanem őszi és tavaszi vetés alá való földet kaptak. Azokat, akik a különböző feladattal megbízott küldöttségekben külön feladatot láttak el, megállapított napidíj, illetve más egyéb juttatás (fuvar, ellátás stb.) illette. A gazdálkodás XVIII. század végétől működő testületi irányítását a teljes megváltakozást követően az 1824. április 17-én tartott városi gyűlés is megerősítette, kiemelve a communitas jogait, sőt ráruházva a földesúri joghatósággal megszűnt úriszék gazdálkodással kapcsolatos jogait is: „az egész város közönsége átalján fogva lép azon helyre, amely helyet eddig a méltóságos uraság foglalta el. innen a regale beneficiumok és más minden egyéb, az egész közönséget közösen érdeklő jövedelmek is a város közönsége dispositiója alá esvén, mind ezen tekintetből, mind pedig azért is, minthogy a közjövedelmek úgyis közösek fognak maradni. " 14 A megváltakozott város 1826-os rendelkezése részletesen szabályozta is a választott közönségjogait, lehetőségeit. Eszerint a város gazdálkodásának legfőbb irányító testülete lett, melynek tagjai megbízatásukat ezután is holtukig láthatták el. A megbízatás megvonására azonban lehetőség volt abban az esetben, ha büntetést maga után vonó vétket követett el valaki. Felfüggesztésére pedig akkor került sor, amikor egy-egy tag tisztségre emelkedett. Egymással rokoni kapcsolatban állók nem lehettek egyazon testület tagjai. A megüresedett helyekre a járási főszolgabíró jelenlétében az éves tisztújításkor, de még a bírók és egyéb tisztségviselők megválasztása előtt került sor úgy, hogy a communitas minden jelölés nélkül, a szavazatok többségével döntött. Rendes tagnak, illetve a tisztségviselőket hivatali idejük alatt helyettesítő, ún. surrogatusnak választhatott a közönség a hazátlan zselléreken kívül minden rendű, rangú és vallású nyíregyházi lakost. Az 1826-os a communitas taglétszáma kibővült. A lakosok közül választott 40 főn kívül viselt tisztségük révén váltak taggá az alábbi elöljárók: a fö- és vicebíró, a 12, főként igazságszolgáltatásijogkörrel bíró tanácsbeli, az itt élő nemesek fő- és vicehadnagya és nótáriusa, valamint a nemesi tanács tagjai. A főbíró (akinek a helyettese a törvénybíró) a communitas elnökeként továbbra is meghatározója volt a város életének. A betelepedés utáni években mindig más látta el ezt a tisztséget. A későbbiekben •— amikor a lakosság anyagiakban gyarapodott és többen tudták hosszabb időre „magára hagyni" gazdaságukat — egyre gyakrabban előfordult, hogy azt a törvénybírót, akivel elégedettek voltak, a másik évben főbírónak jelölték, sőt a megváltakozás után az sem számított már ritkaságnak, hogy a munkáját eredményesen végző főbírót évről évre újraválasztották. Az 1826-os rendelet azt is hangsúlyozta, hogy a főbíró „a város minden political és oeconomiai tárgyainak fő isnpectora". Szükség esetén összehívhatta a választott közönséget, felügyelt az elöljárókra, a hivatalnokokra, a regale beneficiumokra, illetve arra is, hogy a közterhekből és közjövedelmekből mindenki egyformán részesedjen. Kötelességei közé tartozott a pénztárak felügyelete, a város számadásainak a gyűlés elé terjesztése és a választott közönség által rábízott egyéb feladatok elvégzése. A bírák elnöklete alatt működő választott közönség, amely belátása szerint szabadon gazdálkodhatott az örökváltságokig a földesuraktól árendált javakkal, azt követően pedig a város saját tulajdonába került jövedelmi forrásokkal, a tisztségviselők munkájának irányítására, 14 SZSZBML, V. A. 101/a. 1/1. No. 563. 1824.
