László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Források 1848. III. - 1849. VII

Akik leginkább vádolóim, a zsidók, kik Ibronyban tagadhatatlan, hogy sok zsarnokságot követnek el, mint árendások. Például 100 gyalog napért szolgáltatnak 104 ökröst, 18 napi zselléri szolgálatért 52 napot, stb. Hogyha az ilyenekről felvilágosítást adtam egyszermásszor, nem tagadom. Hiba-é ez, hogy ez a zsidóknak nehezen esik, mindenki gondolhatja, és ilyeket tanúul használni ellenem azt hiszem törvényellenes. Van még úgy hiszem három egyén, kik valami folyamodás írással vádolnak, de amelyet én folyamodásnak bé nem vallhattam, mint amely felett sem czím, sem dátum nints. Hogy azon iratot mért tettem, mint maga saját az ellenem tanúskodó Pál Mihály is bevallja, előadom. Pénteken estve elmentem a tanítóhoz, hol ők fiastul az említett Pál Mihállyal, ki egyszersmind bizonyos folyamodás beadásról hallom, hogy terveznek. Én, aki a leglelkiesméretesebben figyeltem mindenre, kérdem: mi folyamodás lesz az? Előadták azt azon szellemben, mint ott írva van. Én azt mondom rá: nem jó lesz az, ne írja tanító úr! Azt felelte rá: majd megírja fiam. Erre Én azt mondottam: csak hagyják el, majd inkább megírom én. Egyenes tzélom a lévén, hogy őket e térrül eltávolítsam, s nyugtatásokra reggel elolvastam előttök, de én soha a népnek erről egy szót sem szóltam. Mert ha akartam volna, szombatiul szeredáig tsak tettem volna. Sőt tzélom evvel egyedül a volt, hogy őket e tettől eltávolítván a csendességet megtartsam, amint Ibronyban nem is volt, most sincs semmi baj. Kivévén, hogy a nép, kik ártatlanságomról tehetnek egyedül tanúbizonyságot, bevádoltattatásom sajnosán veszi. Hogy pedig mennyit tettem csaknem tüdőm szakadásáig a tsendességért, ezen folyamodásomhoz csatolt :/: és ://: s :///: vessző alatti bizonyítványaim, esedezem legyenek elegek. S legyen szíves a Tekintetes Alkotmányi Választmány polgári betsületem helyre állítani, és én szíves hódolattal nem úgy mint pap, hanem mint polgár katona is éltemet, utolsó vérem hullását tántoríthatatlanul áldozom. Ki is ezt mély tisztelettel jelentve maradtam. N. Kalló, 1848 április 9-ikén. A Tekintetes Alkotmányi Választmánynak alázatos szolgája Nagy Lajos mk. ibronyi lelkész Hátirat: A Tekintetes Alkotmányi Választmányhoz intézett alázatos folyamodása a bent írtnak. Eredeti tisztázat. —SZSZBML. IV. B. 102. 48. cs. 622. db. 1848. Melléklet. 23/e. Nagykálló, 1848. április 10. Ezen határozat folytába az érdeklett Nagy Lajos ibronyi lelkész e küldöttség eleibe berendeltetvén. A fentebbi határozat értelmébe az elnökség által megdorgáltatott. Minek következtébe bár azt nyilvánítá, hogy keble tisztaságát érzi, mégis további maga mentegetésébe nem ereszkedik, hanem a küldöttség rendeletét, mint atyáskodást tisztelettel fogadja, 's magát ahhoz alkalmazni kötelességének nyilvánítja. Ugyanez alkalommal tiszteletes Nagy Lajos lelkész kérőleg felszólítá e küldöttséget, hogy amennyibe ő igen lealázónak tartja magára nézve, hogy az Ibronyba működött választmány a nemzetőrök közé való besoroztatását megtagadta, ezt néki e Központi Választmány megengedni méltóztassék. A folyamodónak a maga mentségére önkezűleg írt folyamodásának kitételei, ezen Választmány előtti megjelenése alkalmávali magaviselete, a polgári kötelességek teljesítése eránti hajlamáról, 's a rend és béke fenntartása iránt nyilvánított akaratáról győzvén meg e