Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
ni, ha még magam is megyek, de ez lehetetlen, mert én öltözetim Pestről 301 kapom, mit Károlyban utánozni nem lehet. Isten áldjon meg, írj mennél előbb. Mamáék csókolnak, Mamádat velem együtt tisztelik. Téged is sokszor csókolva Téged szerető Marid Erdőd, 1847. január 16. „Le a búval és fel az öröm, a boldogság tarkaszínü lobogójával!" E mondat az, amit, ha a szívekbe láthatnál, most minden erdődi lakos — de ám csak kik a „noble" [nemes] címmel nevezhetők — szívében és lelkében lángbetűkkel lobogni látnál; mert halld csak: közelget a nap, melyen az erdődi Sas vendégfogadóban nagy noble bál fog tartatni!, azaz január 21-én lesz itt az, mi még tudtunkkal csak egyszer volt. Neked is megjelentem Mari, azt képzelve, hogy mihelyt soraimat elolvasod, azonnal indulsz Erdőd felé, hogy e nagy miraculumban [csodában] te is részt vehess. — De aztán nagy készületeket csinálj ám, mert az erdődi kisasszonyok, saját kicsiségem kivéve, már mind feltupírozták hajszálaikat, hogy aztán antik, romantik frizurákkal léphessenek fel, miért is én már lemondtam oly andalító terveimről, minek az erdődi gavallér-personale elbájolása fő tárgya, azért nagyon jó lenne, ha vigasztalásomra néhány károlyi uracsokat hoznál magaddal vagy küldenél, hogy kik elmúlt lövészbálotokban a nagy tömeg (?) miatt megfagytak, most a noble gyülekezeten fölengedhessenek. Óhajtva és bizonnyal elvár szerető Júliád * Erdőd, 1847. télhó [januárj 23-án Kedves Marim! Sietek neked megírni, bálunkban mily jól mulattunk, mit avval is bizonyíthatok, hogy reggel három óráig eszünkbe sem jutott az eljövetel. Idegenek sokan voltak, de mint tudni fogod, Károlyból senki, de csak férfiakat értek, mert nők onnan is voltak; hanem Szatmárról igen-igen jó táncosok jöttek, kik közül, gondolom Mezeyt ismered, kivel különösen jól mulattam. Kezdetben véghetlen rosszkedvű valék, de miután annyira kedvemre ment a mulatság, egészen felvidultam, mi nálam nemigen könnyen szokott menni. ' A jómódú családok körében nem volt ritka jelenség, hogy a báli ruhákat, illetve az azok elkészítéséhez szükséges anyagokat és kellékeket Pestről szerezték be. Pest a monarchia városai között — a Wiener Theaterzeiüing 1834. évi tudósítása szerint — ekkor már Jelentős helyet vívott ki magának a luxus és a divat területén is annyira, hogy nem hasonlítható össze más, tartományi városokkal. De Pest mindennel el is van látva, amivel a magas társaság legkényesebb ízlése is kielégíthető. Nem csupán két divatlap jelenik meg (az egyik német, a másik magyar nyelven), de sokak szerint a Wiener Theaterzeitung is az egyik legolvasottabbak és legkedveltebbek közé tartozik. A rendkívül elegáns üzletek mindazt a jót és szépet nyújtják, amire az osztrák művészet és ipar napjainkban képes. Éppen elég »ruhamüvesz« van itt is, közülük néhány egészen kitűnő." (A XIX. század első felének divatjáról lásd F. Dózsa Katalin: Öltözködés és divat. In: Széchenyi és kora. Szerk. Éri István. Bp., 1991.)