Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

INFRASTRUKTÚRA

Szolgáltatások HORDÓRÓL, HORDÓBÓL ÁRULÓK Kalapos Perecáruló Szíjgyártó Perecáruló Fehér kenyeret áruló Pálinkaáruló Fehér kenyeret áruló Kalácsot áruló Csíkáruló Borárus HÁTASOK Túróáruló mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm. Mézser áruló Gyolcsos GYALOG ÁRULÓK Pántlikás, kendős, gyürüs GYALOG ÁRULÓK Képáruló Cseh üveges Ocskaruha- és vászonáruló Szitás, rostás Mézeskalácsos Olaj áruló Lengyel cserépárus Vasáruló Kalácsot áruló SZÉKRŐL ÁRULÓK Dohányáruló SZÉKRŐL ÁRULÓK Béklyós és késes Debreceni szappanos ÁLLATÁRUSOK Lakatos ^^^^^^ Ötvös Lovat, szarvasmarhát áruló Csizmadia Kacsát, csirkét, ludat, pulykát áruló 2. Arany János: A lacikonyha (1850) Vásári kép Csillámlik a fagy, a hideg kemény; Fűtvén bokáit bögre-kandaló. Vacog a „szomszéd" áruló helyén, A köszörűs acélja sustorog, Kezében a röf táncol és remeg, Kövérül a víz, megfagy míg csorog. Hű gazdáját nem egyszer csalja meg: Kalmár-, szatócsnép tördeli kezét, Vigasztalás csak az, hogy a vevőt „Jeszuszt" kiáltoz, s nem leli eszét; Háromszor csalja meg, míg egyszer őt. Mintha meglopták volna nyugtalan, Most a lány arca s a mézbábos orra Pedig nem épen rossz vásárja van, Sokkal pirosabb, mint nyaranta volna; De „Angyal Bandi" meg „Zöld Marci", „Sobri" Most János, a tót, méri sátorát, Sehogyse látszanak ritkulni, fogyni, Meghajtja sűrűn a telt csutorát. Sokan pislognak széjjel a ponyvárul: A ponyva-árus szabad ég alatt Nem oly kelendő a szellemi áru, Lehintett szalmán fel s alá szalad, Kivéve, hogyha szél úr elcsizel Gondolja: be jó volna egy kemence, Némelykor egyet enyves körmivel; Mely a vásárt befűtené egyszerre! De tetten fogja az istóriás Csak úgy neveti őt egy sandaló, (Ha nem ő, akkor majd valaki más); Széles gyökérre vergődött kofa, Kárán okulva rajok könyököl, Ki a hidegnek alig néz oda, S a szél szemébe gúnyosan fütyöl.