Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉPÍTETT KÖRNYEZET
4. Az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa: Nyíregyháza a XIX. század végén és a századelőn a. Geduly Henrik (1896) Nyíregyháza 904 kateszteri hold és 631 öl területen fekszik. Ezen területen 95 utcája és tere van 2106 házzal, amiből csak 28 emeletes, a többi földszint. Nagyobb szabású bérházakat, palotákat nemigen találunk. Városunk építkezési modorát az egyszerűség, a csín és célszerűség egyformán jellemzik. Középületeink határozottan stílszerűek, csak az a kár, hogy nem egy központi téren vannak elhelyezve, és így nem olyan határozottan imponálóak, mint ahogy bizonyára tennék, ha egy vagy két szabályos négyszögben helyezkedtek volna el. A nép építkezési modora az alföldi nádfödeles viskókat követi, amelyeknek mintája az országos kiállítás falujában elhelyezett büdszentmihályi házban volt látható. b. Krúdy Gyula A magyar városok történetében a százesztendős 85 Nyíregyháza azért is egyedülálló, mert nem fulladt ki talán egy esztendőre sem abban a versenytempóban, amelyet száz esztendőn át diktált önmagának. Száz esztendő alatt akart behozni mindent, amit a körülötte fekvő Debrecen, Miskolc, sőt még Kisvárda is századok óta produkált. És az idegei egyszer sem mondták fel a szolgálatot (talán csak az idők szülte tiszaeszlári pör idejében [1883], amely pört éppen ebben a városban tárgyalták), folytonosan megmaradt a régi farmerek példaadása mellett: dolgozni, takarékoskodni és megint csak dolgozni. És emellett a sivár, szinte reménytelenül józan életprogram mellett is úgy növekedett a mesebeli leányzó, akit többé nem lehet véka alá rejteni, mint ahogy Nyíregyháza fejlődött, szépült, kijött az ismeretlenségből... O, mondd, mondd nekem, te kóválygó emlékezet, hová lettek a nádfedelü házak, a betyáros világra emlékeztető állások, istállós vendégfogadók, a girbegurba kövezetek, a varjaklakta tornyok, a feneketlen sarak, a vadkacsás tavak, a zordon városvégi temetők, a bujdosók, a cédulaházak, a város végi vásárterek Nyíregyházáról? c. Nyírvidék (1911) Eltelvén az Úrnak 1911. esztendeje, időszerű, hogy rövid visszapillantást vessünk ennek a mi rohamosan fejlődő székvárosunknak az életében az elmúlt év alatt előfordult kimagaslóbb eseményekre. Szinte közhely már az a mondás, hogy Nyíregyháza rohamosan fejlődik. Ami egyébiránt úgy is van. Budapestet s még néhány várost kivéve, minők Temesvár, Nagyvárad, Nyíregyházát gróf Károlyi Ferenc 1753-1754-ben telepítette újra. A település 1786-ban lett mezőváros, 1837-ben privilégiait mezőváros.
