Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉPÍTETT KÖRNYEZET
A régi Szatmár építkezik, utcákat rombol, hogy piacát szabályozza és csinosítsa, most hatósága évek óta kínlódik egy kórház felállításán, a városháza építésével meg Isten csudája lesz, ha csúfot nem szenved. A régi Szatmár a jó erkölcsöket igyekszik fenntartani, a mai hatóság elnézi, hogy már 9 órakor ne járhass az utcán megbotránkozás nélkül a prostituáltak miatt, kik főleg a mulatságok alkalmával seregestől járnak fel s alá. Nálunk ismeretlen fogalom a razzia. A bakter förtelmes szándékból megkergeti a szolgálódat, ha késő este küldöd el a gyógyszertárba. A régi Szatmár a saját költségén törvényszéket tart, mostan a hatóság felől azt is megérhetjük, hogy egy szép reggelre arra ébredünk fel, hogy a törvényszéket is elviszik tőlünk. A régi Szatmár küldöttséget meneszt, hogy vasutat kapjon, a mai hatóság és bizottság majdnem kimondja, hogy nem pártolja a bányai vasútvonalat, mert ez az összeköttetés nincs előnyére a városnak. Részvényt nem is ír alá. A régi Szatmár pártolja a művészetet, a mostani süket marad az ennek érdekében tett felhívásokra. A régi Szatmár áldozik a jótékonyságnak, elsőként visz segélyt a szerencsétlenség helyére, a mostani megszavaz Szegednek 2 ezer forintot, de nyomban kiveti községi adóba. O nem visel semmit. Ily körülmények közt valóban fájdalmasan nézhetjük, hogy régi haladó városunk a jelen vezetés mellett hogy megállott, sőt alászállott, míg egy Nyíregyháza egypár rövid év alatt hogy lett a Nyírség szemefénye, hogy épülnek utcái, palotái, hogy emelkedik forgalma s lakosainak jóléte! A mi lakosságunk szegényedik, mert a hatóságnak nincs olyan ténye, mely a jelenben munkát, a jövőben forgalmat s jövedelmet hozna. * A város belterületének kiterjedése az 1907. év végén 650 kat. hold, és ezen van 78 tér, utca és köz, mintegy 36 km. A belterületet a városból kivezető közutaktól 6 vámsorompó zárja el. Az utcák kövezését 1809-ben kezdték meg, és az 1884. évben mondották ki, hogy a fő közlekedési vonalakon a patakkövek fokozatosan fejtett, darabos terméskövekkel cseréltessenek ki. Az 1900. esztendő volt az az év, amelyben megkezdődött az általánosan jónak ismert kocsiútburkolatok meghonosítása. A régi darabos terméskőkövezetek helyén keramit és bazalt útburkolatot fektettek le, ami lehetővé tette, hogy a felszedett régi terméskővel több mellékutcát kikövezhessenek/ 1 Hogy Szatmárban és Németiben is voltak már régebben valamelyest gyalogjárók, ahhoz kétség nem fér. A város kiterjedt erdőségei szolgáltatták hozzá az anyagot, s az első gyalogjárók tölgyfa deszkákból készültek, és a tölgypadló gyalogjárók itt-ott még a múlt század vége felé is láthatók voltak. A főbb közlekedési utakon a kocsiúti kövezé81 Az 1890-es évek végétől az aszfalt-makadám kocsiút helyett a tartósabb beton alapú aszfalt burkolat terjedt.
