Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
szomszéd háza égett, csak a Tisza keskeny szalagja választá el tőlünk a veszélyt. Mi azonban bántatlan maradtunk. Az őszi évszak gyönyörű időjáratban ringatott bennünket. November 4-én kornyadozva a hasmenéstől vánszorgott haza Szalókára szüleihez az Ungvár felé készülő vasút munkásai közül egy fiatalember, hozván magában a vésznek megyénkben első magvát. Szülei gondos szeretettel ápolták és ki is segítették, míg maguk mindketten belebetegedvén elhaltak. így november 6-án, ugyancsak Ung megyéből, az épülő vasúttól jött haza kolerabetegen Tuzsérba egy ács, maga orvosi ápolás mellett kigyógyult, hanem a fölötte kétségbe eső feleség 6 óra alatt meghalt. Innen kezdve terjedt lassankint november havában tovább, tovább. Ezen első hónapban még csak szemenként hullongtak, úgyhogy november végéig 7 községben 21 117 lakos közül összesen csak 15 betegedett meg, kik közül kettő gyógyult fel, meghalt 8, ápolás alatt maradt 5. December hónapban már ijesztő haladást tett a járvány mind a megtámadott községek, mind pedig a betegedettek számát tekintve. A megyének 30 községe (92 160 lakossal) látott kolerát, amely községekből elejétől kezdve ez ideig megbetegedett 418, meggyógyult 160, meghalt 224, ápolás alatt van 26. A kór igen sok községben csak pár esettel tünt fel, és azután megszűnt, de néhányban súlyosabban uralgott. Legkártékonyabban és legmakacsabbul azonban Kisvárdán és Gyulaházán, amely községekben még jelenleg is naponként kíván martalékot, azután Rakamazon, Nagyfaluban és Dadán. Kivétel nélküli tapasztalás igazolta azt is, hogy a jó életrend, ami tiszta levegőjű lakban, rendes élelmezésben és ruházkodásban s a nyugalmas kedély megőrzésében állana, valamint a ragály hatásától való szerencsés óvakodás megőrizte az embereket a kór támadásától. Dr. Szabó Dávid Szabolcs vármegye főorvosa 13. Szatmár megye közgyűlésének rendszabása a marhavész elleni védekezésről 19 (1830) Az ezen megyéből kihajtani szokott marhákra nézve — nehogy a marhahússal való élés mint az élelem egyik fő artikulusa [cikke] tökéletesen megakadályoztasson — az egészséges helyekről passzus [járatlevél] mellett megengedtetik úgy, hogy Felsőfalutól kezdve Szatmáron és Károlyon keresztül a kihajtandó marháknak etetőhelyéül Újváros, Batiz, Szatmár, Dob, Károly, Csengertöl: Kismajtény, Károly, Bányavidékről: Váralja, Berence, Szatmár, Szálkáról: Fábiánháza, Károly vagy Nyírmeggyes helyek ezennel úgy kijelöltetnek, hogy csak ezen helyeken keresztül a marháknak hajtása, és benne azoknak etetése egy külön arra rendelendő helyen, melytől a helybéli marhák tiltassanak el, engedtessék meg. Az azoknak etetésétől megmaradt szénaizikeket és -kaparékokat az utazók magok összekaparván, azokat minden helyen kirendelendő felvigyázók előtt azonnal égessék marhavész, keleti marhapestis: a szarvasmarháknak ragályos betegsége, erélyes intézkedésekkel elérték, hogy Magyarország 1881-től vészmentes lett
