Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
A ház építési anyaga leginkább vályog. A régibb épületeket, kivált erdős vidéken, fából építették, az újabbakat téglából, kőalapzattal. Itt-ott építik, különösen a szegények a vert falat és a favázas paticsfalat is. Fedni az Ecsedi-láp körül, s ahol mocsaras helyek voltak, náddal szoktak, de ez már erősen megfogyott. Most a déli részen zsupszalmából készítenek szép sima tetőket, északon pedig törött, gépelt szalmából, borzas, villával szórt fedeleket, egyáltalán nem valami ékes a fedésük. Ma már fazsindely 350 és cserépzsindely a fedőanyag; a cserépzsindely a Nyírség felé vörös, fönt pedig fekete. A telek beosztásában jó mintakép a tiszaháti telek típusa. A kapun belépve jobbra van a lakóház, melyet az utcától kicsiny kert választ el. E mögött egy vonalban vele az istálló. Baloldalt szemben a házzal, nagyobb kerttel elvágva az utcától, kisebb ház áll, ebben van a nyári konyha, a kamara és a sütőház. Az udvar hátuljában, szemben a kapuval a hatalmas csűr, s mellette elkerítve a kert. A csűr mögött az abora; ez négy magas oszlopon le- s feltolható zsindelytetőt tart, ez a szénatartó; az udvar legszélesebb helyén van a málétartó góré (kukoricaszárító kas). A vármegye déli részében a viszonyokhoz képest változik a beosztás. Mikor az istállót egy fedél alá építik a házzal, üresebb marad a telek. Mióta nem szabad behordani a faluba a termést és odabent gépelni, azóta kevesebb és kisebb csűröket építenek. A Nyírségen elmarad a gyümölcsöskert, valamint az Érmeiléken is. A télire való fát Felső-Szatmárban hasábokban rakják máglyába, s csak télen vagdalják fel, míg délen, szabolcsiasan felaprítják s csinos boglyákat raknak belőlük. Az előkertek is elmaradnak délen, s a házak kiülnek az útfélre. A nyári konyha és a sütőház is kimarad az épületből; az elsőt a pitvarkonyha pótolja (nyáron a szobában főznek), a másikat a szobába rakott boglyakemence. Érdemes külön megemlíteni a tiszaháti „rédelyes" házat. Rédelynek nevezik tulajdonképpen a bedeszkázott tornácot; rédely-oszlopok az eresztartók, rédely-gerenda fut végig az oszlopok között, s cifrára fűrészelt deszkával van beszögezve. Az oszlopok régebben esztergályozott tölgyfa gerendák voltak, ma ácsolt fenyőfa oszlopok vannak, s oszlopfőkül lyukfűrésszel készített deszkadíszekkel ékesítik. A falat az új házaknál az eresz alatt kipingálják márványosra, s a rédelyt virágcserepekkel rakják végig, kivált lányos házaknál. Néha veranda is ugrik ki, léc- és fürészelt deszkadíszekkel ékesen, s az egész ház igen csinos, barátságos, lakályos képet ad. A lakások berendezése nem nagyon fényes, inkább hűvös és szigorú benyomást tesz az idegenre. Az „első házat" rendesen tisztaszobának hagyják, s csak akkor használják, ha osztozkodás útján a testvérek ugyanabban a házban maradnak. Ilyenkor az előbb házasodó legnagyobb fiú „a második házba" hozza a feleségét, abba a szobába, amelyet nem használtak, a legkisebb fiú pedig az öregekkel marad. A többieknek vagy külön házat építenek, vagy odaengedik az apósuk házához. Jellemző Kisarra, ahol mind nyelvben, mind szokásokban sok különös régiség maradt fenn, hogy a gyermekeknek a telekre építenek külön házakat, s emiatt majd minden telken három-négy, sőt öt ház is áll. Egyzsindcly: tetőcserép, amely fenyő-, tölgy- vagy bükkfából hasított, egyik hosszanti oldalán vékony faragott, másikon horgonnyal ellátott hosszú, keskeny falemez, az épületek tetejét pikkelyes elrendezésben egymáshoz illesztve fedik vele
