Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

e. Antal Sándor ügyvédnek és feleségének báli ruhája az 1900-as évek elején [Szüleimnek] a szinházban állandó páholybérletük volt, hetenként kétszer mentek előadásra. Eljártak bálokba is. Mindig nagy élmény volt számomra öltözködésük. Anyám szép selyemruhája, prémmel szegett belépője nagyon tetszett. Apám különösen frakkban imponált. Fekete mellényt viseltek hozzá abban az időben, kőkemény elejű inget, keménygallért és kézelőket, „mandzsettákat". A kézelő akkor henger alakú volt. A gallért két gombbal erősítették a páncélozott ingre, a kézelőket egy-egy gomb rögzítette az ingujjhoz, ezek megfelelő részei az ingbe voltak beerőszakolva. A galérral, kézelőkkel, gombokkal való felszerelés általában nagy nyögések között történt. Ezzel így volt apám is, pedig ő karcsú, jó formájú ember volt. Mit kínlódhatott egy bálba induló kövér, még elgondolni is szörnyű. Anyám csinos és szép fiatalasszony volt, szép bőrének felesleges volt a púderezés. Ajak- és arcpirosítót sohasem láttam nála. De a szörnyű fűzőt ő is használta, pedig semmi szüksége nem volt rá. Ez a borzalmas acélsínekből, halcsontokból és fűzőzsinórokból álló szerkezet olyan karcsúra alakította az elhízott nőket is, hogy az csoda volt. Ezzel ülni, táncolni tortúra lehetett, enni pedig lehetetlen volt. Milyen kéjjel vehették le bál után ezt a kínzóeszközt. De hát kötelező volt, míder [fűző] nélkül úgy érezték volna magukat, mintha meztelenek volnának. Bálokból hazajövő szüleim édességekkel telt bársony-selyem dobozokat hoztak, amelyeket a „kucséber"-tőP

45 nyertek. Ezenkívül én kaptam a táncrendeket, ahová a táncosok bejegyezték igényüket a táncokra. Díszes könyvecske volt ez, és egy kis ceruza tartozott hozzá. Egész gyűjteményem volt ezekből. f. Tanácsok a báli öltözet összeállításához a Magyar család aranykönyvéből (1909) A báli ruha hasonló az esti ruhához, de rendesen drágább anyagból készítik és mélyebb a kivágása. Ha táncra szánták, akkor könnyű anyagból, fedetlen karokkal és nyakkal viselik, ha nem táncol az illető, akkor anyaga nehézselyem, világos fényes posztó vagy bársony is lehet. A derék néha szállal vagy gyönggyel hímzett is lehet, vagy értékes csipke díszítheti. A kivágást nem kell túlságba vinni bármennyire divatos is, mert jó ízléssel bíró nő semmiben sem keresi a feltűnőt. Báli ruhánál is fontos szerepe van a kesztyűnek. Leginkább fehér, hosszú szárú kesztyűt viselnek. Fejünkre könnyű csipkesálat vagy főkötőcskét, vállunkra gallért vagy úgynevezett színházi köpenyt borítsunk. Nem annyira drága és díszes legyen ez a köpeny, mint inkább könnyű, meleg és kényelmes, hogy ne törje meg a könnyű ruhát, védjen a meghűléstől és könnyen fel- és levehető legyen. Legyen egy jó nagy belső zsebe, amelybe legyezőnk, zsebkendőnk, felső kesztyűnk elfér. 15 kucséber: szórakozó helyeken sorsolásos alapon bazárcikkeket árusító kereskedő