Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

17. A XIX. század második felének és a századelőnek divatjáról A divat története is beletartozik a művelődéstörténetbe, mert semmi sem jellemzi annyira valamely kor ízlését, felfogását a szépről, mint az e korban viselt és szépnek tartott ruházat. (Vasárnapi Újság, 1899.) a. A divat szerepe a XIX. század emberének életében Mi a divat? Ha egészen tágan értelmezzük, minden olyan minta, ami az életmódunkat befolyásolja és irányítja. Divatos lehet egy dal, egy vers, a beszéd, az udvarlás módja, a lakás és a kert elrendezése, a szappan és az illatszer s természetesen a megjelenés. A divat titka az, hogy egyszerre elégíti ki az ember újdonság és nosztalgia iránti vágyát, játéklehetőséget biztosít, a szerepjátszás és átváltozás kereteit. Segítségével tud valaki kitűnni a többiek közül, illetve hasonulni ahhoz a csoporthoz, amelyhez tartozni akar. A divat hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat, akárhogy is harcolunk ellene, legfeljebb egy korábbi divathoz ragaszkodunk! A divat ugyanakkor üzlet is, mégpedig nem is rossz, igen sokaknak nyújt biztos kenyeret, ha elég széles körben terjed el. Korszakunkban a párizsi haute couture cégek [nagy divatcégek] bemutatóin csodálhatták meg a követendő mintát a kiválasztottak, annak az elitnek a tagjai, akik a modelleket megvéve szezonról szezonra változtatták ruhatárukat. A gyors divatkövetés csak egy szük rétegre voltjellemző, bár az egyes modellek nagyobb számban való eladása bizonyos mértékig tágította az elegánsak körét. A középosztállyal a divatlapok ismertették meg — az előkelők által már hordott — újdonságokat, amelyek kissé megszelídítve, az előző évek formáihoz igazítva váltak egy-két év múlva igazán népszerűvé. Az úri középosztályt másolták a szegényebb, de feltörekvő, még mindig divatkövetőnek tekinthető rétegek tagjai: a bolti eladó, házmesterlányok stb. így a Párizsban ismertetett minta három-négy év alatt vált általános divattá, akkor, amikor a legelegánsabbak már egészen másként öltöztek. Kevésbé feltűnően és lassabban, londoni központtal, hasonló a helyzet a férfiaknál is. Melyik az igazi divat hát? Az, amit a párizsi nagy cégek és az igazán előkelők hordtak, vagy az, amit már széles körben viseltek? Valószínűleg mind a kettő, mivel szerepük azonos. A divathölgy vagyont érő toalettjével, a kis hivatalnoknő otthon, a divatlap szabásmintája alapján házi varrónővel készített új és csinos ruhájában érezte magát szebbnek és különbnek, s ez a divat fő feladata, akkor is, ma is, ezért foglal el megkülönböztetett helyet az emberek életében.