Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
7. A társasági élet alkalmai a megyebeli nemesség számára a. Az 1830-as évekbeli régi névnapokról A régi Magyarországon, azok a régi nemes urak milyen nagy névnapokat tartottak hajdanában! Világraszóló dáridók estek ilyenkor. A kaputlan kúriák udvarára szakadatlanul özönlöttek a fogatok. A XIX. század elején még a postillon [postakocsi] járta. Négy ló egymás mellé fogva, elől az ötödik. Ezen ült a postillon. Cifra ruhája virított, és mikor már közel érték a házat, az akkori divatos áriákat fújta postakürtjén. A tízes-húszas években divatozott a Wurst. Ezt a kocsit leginkább a nőtlen legények szerették, és hatan, nyolcan is fölpakolóztak rája. Névnapra nem volt szokás hívni. Nemes uraimék tudták, ki mikor tartja a névnapját, compareáltak [megjelentek] rendesen. Augusztusban különösen sok névnap akadt. Klára, István, Lajos, Sámuel. Az utóbbi nevet többnyire a protestáns nemesek szerették. A Lajos inkább 1848 táján jött divatba. Érdekesen ír le egy Sámuel-napot Jászay Pál 296 . 1831-ben az egész országban kiütött nagy kolera Szabolcs megyébe zárta későbbi jeles históriaírónkat, aki akkor Bónis Sámuel 297 Szabolcs megyei híres alispán oldala mellett dolgozott. A jegyzetekben regisztrálja Jászay a kolerás híreket, festi a lakosság félelmét. Aztán megismertet a Szabolcs megyei élettel és a megye jelesebb családjaival. A névnapról augusztus 25 és 26-án következőleg emlékezik: „Csütörtökön, 25-én délig Patay Jancsival Kállay Lillánál, délután bent, Jancsiéknál mulattam. Estve, vacsoránál Martinovicsék Sámuel tiszteletére meghúzván a szép muzsikát, lementünk a csárdába. Az egész ifjúság mind ott volt. Kállay Lenci mókáin nagyon sokat nevettünk. Én csak 11 óráig maradtam ott, akkor hazajöttem. Szép, tiszta, meleg idő volt." A Sámuel-napra vonatkozólag így folytatja: „Pénteken 26-án délig sessióban [ülésben] voltunk. Délben a vicispán [alispán] a nevenapjára nagy ebédet adván a nagy sálában [teremben], nagy gyülekezet volt nálunk, s ebéd után a tánchoz fogván ugyancsak raktam magam is a vasbajuszú Szabolcs portrait-ja alatt a kis Vay Esztivel a magyart, s még az öreg Pataynak is olyan kedve kerekedett, hogy maga is hozzáfogott a tánchoz. De éppen mikor legjavában vigadtunk, akkor hozták a hírt a vicispánnak, hogy a veje, Lónyay László a határszélen van, s megbúsulván azon, hogy magához a városba se nem eresztheti, s még csak nem is beszélhet vele, vége lett a mulatságnak. Nékem Patay Katicska azt a complimentet [bókot] mondta, valóban kevély lehetek magyar táncomra. Jászay Pál (1809-1852) történetíró, az MTA tagja, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, korábban Bécsben kancelláriai fogalmazó és titkár Bónis Sámuel 1828-1832 között szabolcsi alispán. Fia, Sámuel (1810-1879) liberális politikus, 1847-1848-ban Szabolcs megye követe, 1848-ban a népképviseleti országgyűlésen képviselője, kormánybiztos.
