Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

fájdalmait, mintegy szokni kellett egy ideig a szívnek e még soha nem ismert érzelem­hez. De mikor végre elfordítá szemeit a helyről, hol a kedves anya s apa eltűntek, s mi­kor ismét látni vélé a könnyeket, melyek arcaikon lehullottak, akkor megeredének köny­nyei, akkor érezé, mily kínos lehet örökre elválni, s véghetetlen lett fájdalma, s alig bírá meg azt. Minden arc, minden mosoly, minden szó oly idegen vala előtte, hogy el se be­szélheté otthoni örömeit, játékait, apró foglalatosságait. Három hosszú hétig tartott e kí­nos fájdalom, ez idő alatt Bártfayné 287 és Tänczer Lilla nevelőném vigasztaló angyalok valának. Ez idő örökre felejthetetlen marad nekem, mert ez volt legelső nagy szenvedé­sem. Lassankint ismerősökké váltak az idegen arcok és szavak, lassanként vigasztalód­tam én is, a gyermek. Ez új emberek is kedvesek lettének. A nevendéktársnék is úgy tud­tak mulatni, örvendni, mint az otthoni gyermekek, olyan játékaik voltak, csakhogy még kedvesebbek lettek ezek, mert rendes foglalatosságot követtek. Boldog voltam, mint ott­hon. Otthon boldoggá tudott tenni egy báb is, egy új cifra fedelű könyv, egy új ruha is. Legfőbb mulatságom a bábozás volt. S örömöm és gyönyöröm ebben és ilyesekben kép­zelhetlen sok volt. Oly jól esik e korról és bábörömeiről gondolkozni és beszélni. Két évig voltam Pes­ten, három éve, hogy hazajöttem, azóta sok megváltozott! A bábok Pesten maradtak, itthon nem csináltam újakat már. Örömöm s gyönyörűn mások lettek. E korszak nem alábbvaló a másiknál. 5. Egy nemes kisasszony mindennapi elfoglaltságai az 1840-es években — Kölcsey Antónia 1842. február 19. Kende Gusztáv 288 egynéhány könyvet külde nekem igen csinosan be­pakolva. A könyvek mind franciák. Lesz egy darabig lektűröm [szórakoztató szépirodal­mam]. Ő még többeket is ígért adni ezután is. Ezen örülhetek, mert ezentúl őt biztosan kérhetem ezért. Pedig csak szükséges valami elszóródás a léleknek, s az olvasás az — s nekem még olykor a rajz is ezen felül. Mi gyakran vagyunk magányosan. 1843. május 25. Luby 289 egy nagy csomó hírlapot küldött át nekem elolvasni. Ő négy hír­lapot járat magának. Kivált az Athenaeummal igen jól mulattuk magunkat. Mamám ol­vassa azt előttünk, míg mi apámmal mellette ülve hallgatjuk, én varrogatva, ő pipázva. Mamám igen szépen tud olvasni, de nagy gyakorlottságot is szerzett magának, mert igen Bártfay Lászlóné Mauks Josefine (1794-1860) Gosztonyi Istvánnak az özvegye volt, amikor 1824­ben elvette Gosztonyi unokaöccse, Bártfay László. Megnyerő, szellemes, müveit egyénisége a Bárt­fay-szalon központjává tette. Kende Gusztáv 1846-tól 1848-ig Szatmárban szolgabíró, a szabadságharc idején századosként har­colt. Apja, Kende Zsigmond szatmári alispán (1832-1841), Kölcsey Ferenc barátja. Luby Zsigmond (1819-1887) Kölcsey Adámné rokona, Szatmár megye aranytollal kitüntetett fő­jegyzője, a 1870-es években a megye első tanfelügyelője

Next

/
Oldalképek
Tartalom