Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

Legelső gondom volt e ház csöndes magányában már 15 évvel ezelőtt elköltözött Kölcsey Ferencnek dolgozószobáját megtekinteni. Egyszerű e szoba, de csinos és rendes, mint a nagy férfiúnak egész élete, minden külfény és keresett pompa nélkül. A szoba egyik oldalfalát egészen a nyílt könyvtár foglalja el, mely nagyobbrészint válogatott remekmüvekből áll, melynek minden darabjából egykori tulajdonosának búvárkodó lelke sugárzik elé. Más, talán hiúbb vagy gazdagabb író üveges és fényezett szekrénybe zárandá e kedves drágakincset. A szoba közepén áll fenyőfából készült s fehérre festett íróasztala, mely hihetőleg azért nyert oly nagy alakot, hogy egyszersmind sok könyv is férhessen reá. A szék, melyen íróasztalánál ült, a pamlag, melyen olykor fáradalmait kipihené vagy elmélyedve gondolkozott, kemény, mint a legtöbb magyar író sorsa szokott lenni. Az asztallal szemben álló szekrény, és a zugban lévő egyszerű vaskályhácska sem ragyog a fénytől. Az ablakon nehéz kelméjü függönyök helyett vékony foszlány lebeg, a viaszolatlan padlót drága szőnyegek nem borítják. A dolgozószoba ajtaja az ebédlőbe vezet, melyből az egykori élénk társalgás zaja kihalt. Az ebédlőn túl volt hálószobája, mely sokkal fényesebb bútorzatú, mint a dolgozószoba. — A többi szobákat családja, és a főjegyző korában nála gyakorlaton volt ifjak lakták. Kólcseynek ezen csinosan épített háza sűrűn van fákkal környezve, mintha a mosolygó anyatermészet ölelő karjai közt feküdnék. A ház melletti virágoskert K[ölcsey] halála óta, mintha őt gyászolná, elhagyott állapotban tengődik. A veteményes- s gyümölcsöskert tiszaháti kövér földjének kitűnő jóságánál fogva még most is oly gazdag tenyészetü, termékeny, mint elköltözött gazdájának szép költői lelke volt. Az udvar hátulján búsan, elhagyottan áll az egykori patvaria, a Kölcseynél törvénygyakorlaton volt ifjak híres laktanyája. Látva e házat és környezetét, Obernyik

274 jellemzése leginkább ismét megújult emlékezetemben. 0 kétségkívül legjobban ismeré annak titkait. Kölcsey háza — írá 0[bernyik] — oly egyszerű, fénytelen volt, mintha semmi egyéb nem volna költőnél, mégpedig magyar költőnél. Azonban rend, tisztaság s ezekből kifejlő, némi, úgynevezett comfort otthonosak valának házánál. — Tavasszal és ősszel, midőn a nap éltető sugarai oly kedvesek, reggeli előtt vagy után háza előcsarnokában szerété üldögélni, élvezve a langy verőfényes falusi, tiszta lég kellemes benyomását. — Ilyenkor örömest kezdett és folytatott beszédet családja tagjaival vagy a házánál lévő ifjakkal, s az ily beszélgetések mindenkor igen kellemesek s tanulságosak voltak egyszersmind. Délelőtt keveset dolgozott, a délután rendesen vagy olvasás- és írás- vagy szobájában gyors lépések közti járásban telt el. A vacsora legtöbbször folytonos munka közt találta. Obernyik Károly (1815-1855) 1836-ban került Kölcsey Ferenc unokaöccse, Kálmán mellé nevelőnek. Kölcsey halála után Kölcsey Ádámnéval és Kálmánnal Pestre költözött. Itt ügyvédvizsgát tett. Novellákat, drámákat, elbeszéléseket írt. Kölcsey Kálmán halála után a Magyar Hírlapnál dolgozott, 1851-től Kecskeméten a Protestáns Főiskola klasszika-filológia tanára.