Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

giával [poggyásszal] megérkeznek, a sátorok felveretnek, és lassan a tanya elkészül. 6 óra felé az ebédünk is többnyire kész, melyet barátom, Zichy készített. Ebéd után egész 9-ig felmaradunk. A sok járás után többnyire igen jóízün alszom, reggel 5 óra előtt már fenn vagyok, és a többieket összepakolásra sürgetem. Az egész út alatt szinte ebbűl állott a mindennapi foglalatosságunk. A vidék, melyen keresztülutaztunk, Szuezen túl vagy 3 napig semmi nevezetest nem mutatott, csakhogy az utunk valami két mérföld távolságra a Veres-tengerhez ment. Harmadik nap Szuezhez a tenger partjait elhagytuk, és az arábiai Petrea hegyeihez mindinkább közelgettünk. Negyedik nap a hegyek közéjövén, az unalmas 7 napi utunk után, igazán vad, de szép kősziklás hegyek közé értünk, és ezek közt két napig menvén, 24-én estve a Sínai-hegyeket láttuk meg estve, és ott meg is állottunk. * Gróf Károlyi György levele Bártfay Lászlóhoz Kairó, 1835. január 17. Utamat eddig igen szerencsésen folytatom. Egyiptomban és Núbiában minden nevezetest láttam, a múlt hónapban S inai-hegyét látogattam és az Arab-sivatag nagy részén keresztülutaztam. Holnap indulok és utamat Jeruzsálem felé folytatom, onnét Palesztina minden nevezetes részeit megnézem, és aztán Szírián s kisebb Ázsián keresztül Szmirnába megyek, onnét Konstantinápolyba, ahová április vége felé érkezni reménylek, és így május vége felé Zimonyban leszek. b. Gróf Károlyi Gábor emlékei az 1860-as években szórakozásból tett utazásairól Apám [Károlyi György] 1862-ben kiment a londoni világkiállítást megnézni s engem is magával vitt. Nem hiszem, hogy csupán az én kedvemért ment volna ki. Apám lelkemre kötötte, hogy a kiállítást szorgalmasan látogassam, s kivált a vasgyártás, szövés-fonás, mezőgazdaság és hajózás gépeit jól megfigyeljem. De bizony nem tettem én ezt. Nem volt hozzá semmi kedvem. Sohase tudtam én eligazodni se egy lokomobil [vontatható álló gőzgép], se egy szövőszék gépezetén, hiába magyarázták nekem. Ott meg volt százszámra, ezerszámra. Mindössze is egy penicilust vettem emlékül fél fonton. Apám ugyan jó szemmel nézte, ha nemigen ijedünk meg az árnyékunktól, de azért mégse nagyon kedvelte volna, ha párbajokban vitézkedünk. Kedve volt ahhoz, hogy mi nagyobb utazást tegyünk, s később szívesen belenyugodott, hogy afrikai vadászatra vállalkozzunk. Meglátogatott bennünket 1863-ban Genfben, s ekkor rávett, hogy utazzuk be Spanyolországot. Igaz, hogy mi is szívesen beleegyeztünk. Némi okunk is volt Genfből távozni, mert Tibor öcsémnek némi kalandja volt egy férjes szép nővel, mely könnyen veszélyessé válhatott, volna. Emiatt célszerű volt, hogy Genfből távozzék, én pedig nem akartam őt elhagyni.