Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
d. Élet a tiszadobi kastélyban a századfordulón Tiszadob nem esik messze a Hortobágytól, s a nyár rekkenően forró ezen a vidéken. Az eső nagyon ritka, ha mégis megered, mintha manna hullanék az égből. Tiszadob az örökös napsütést, a tikkasztó meleget jelenti: fekszem a függőágyon, körülöttem mozdulatlanra dermedt az egész világ, néma minden, csak a láthatatlan szöcskék cirpelését hallani. A ház mögött egy nagy szederfa áll, könnyű felmászni rá, mert az ágai olyan szabályosan következnek egymás után, mint a létra fokai; órákat töltöttem ezen a fán, tömtem magamba a nedvdús, savanyú szedret, s lila volt tőle a kezem, a szám, amikor leszálltam a fáról. Tiltott gyümölcs volt: ezért is vonzott ellenállhatatlanul. * No és persze ott voltak a végtelenbe nyúló ebédek és vacsorák. A hűvös, hosszúkás ebédlőben mindig sokan ültek az asztalnál. A szűkebb család tagjai, nagybácsik és nagynénik, nővéreim férjestül, Duci bácsi 244 politikai hívei és művészek — s a vendégek heteket töltöttek nálunk. Máig is megoldhatatlan rejtély számomra, hogyan tudtunk akkoriban olyan rengeteget enni. Nyilván ki is tágult a gyomrunk, s nálam, későbbi életem során, hosszú ideig el is tartott, amíg megint normális méretűre húzódott össze. (Az Angliában töltött első évek során ismerőseink „Andrássy-étvágyammal" ugrattak, nyomban a komplett angol ebéd után vállalkoztam volna, hogy végigeszem még egy ebédet. Holott akkori életkörülményeink között az ilyesfajta étkezési igények igazán nem voltak előnyösek.) Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé [felfújt] vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a főfogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett. Kedvenc süteményem a „Bombe á la Izet Pacha" [fagylaltkrém-bomba Izet pasa módra] volt; ennek receptjét Törökországból hozták szüleim, névadója, Izet pasa házában ették először. Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal (igaz, hogy négy-öt cső kukoricát is meg tudtunk enni fejenként), meg sajt és száraz aprósütemény Befejezésül pedig görögdinnye, nagyszerű, zamatos, bő levű, jégbe hűtött dinnye, s persze, minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek, nem kaptunk. Nem meglepő, ha az ilyen ebéd után a szó szoros értelmében felkelni is alig tudtunk, és nagy nehezen vánszorogtunk át a hűvös hallba, olyasformán, mint az óriáskígyó, amely egy egész őzet nyelt le; leroskadtunk a puha kerevetre a számtalan párna közé, és képtelenek voltunk moccanni is. A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. De hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje; a teát a kettős erkélyen szolgálták fel, az ifj. Andrássy Gyula gr. (1860-1929) 1885-től képviselő, a Szabadelvű Párt tagja. 1905-ben vezetésével alakult meg a 67-cs alapokon álló Alkotmánypárt. 1906-1910 között a Wekerle-kormány belügyminisztere. 1918. október 24-től október 30-ig az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere. 1907-ben feleségül vette fivére, Tivadar özvegyét, gróf Zichy Eleonórát.
