Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
Ezután a honismerettel próbálkoztam. Olyanokat mondott, hogy a Hortobágy a Bánságban van, a Száva folyó Túróc megyében. Megkérdeztem, hány osztályt végzett el eddig. Azt mondta, ötöt. Öt osztályt végzett, de majdnem semmit sem tudott, annyit sem, mint én az elsőben! Láttam, hogy nevelése rettenetesen el van hanyagolva, és elhatároztam, hogy az alapoktól kezdem a tanítást... Abrányban való tartózkodásom első idejében Dániel gróf nagyon keveset volt otthon. Egypárszor Bécsbe utazott, hogy ott várja meg Szabolcs megye főispánjává való kinevezését. Felesége egyik unokabátyja, báró Sennyey Pál 2 " tárnokmester protekciója révén meg is kapta a kinevezést. November elején lépett hivatalába. Mindjárt Nagykállóra utazott, a megye székhelyére, és ezután csak ritkán jött családjához Abrányba, mert akkoriban igen szorgalmas hivatalnoka volt az államnak... Általában nagyon csodálkoztam, hogy a gróf, aki úgy tett, mint aki nagyon szereti gyermekeit, olyan kevéssé törődik a nevelésükkel. Soha nem kérdezte meg tőlem, hogyan tanul Ábris, meg vagyok-e elégedve? Egyszer sikerült nagy fáradsággal rávennem, hogy vizsgáztassa le Ábrist egy kissé, és nézzük meg, mennyire jutott. Jelenlétében kérdeztem ki a fiút. A gróf ásítozott, és egyszer csak azzal a kérdéssel szakította félbe a vizsgáztatást, hogy Ábris tudja-e, hány nyulat fogott ebben az esztendőben. Mikor pedig a választ hallotta, azt mondta, hogy gyakrabban kellene hajtani engednem... November havában az egész grófi család Nagykállóra költözött... Mindnyájan a vármegyeházán laktunk... Ábris Nagykállóban egyre inkább elvadult. Az apja mindenüvé magával vitte, hozzászoktatta az éjszakai élethez, módszeresen tette tönkre fiát. Ha valami neveletlenségét megemlítettem, pártfogásába vette. Kezdtem hát egyre kevesebbet törődni vele. Hamarosan fölvett egyet-mást apja nyers és felelőtlen viselkedéséből, a vármegye parlagi nemeseinek szokásaiból. Már elveszettnek tekintettem. Még egyszer beszéltem erről a dologról a grófnéval. Megmondtam, hogy ilyen körülmények közt lehetetlen őt tovább nevelnem, és kijelentettem, hogy a gróf teljesen tönkreteszi a fiát. Sírt, könyörgött, hogy maradjak, ő maga fog erről urával komolyan beszélni, és ígéri, hogy attól kezdve Ábrist egészen a kezemben tartom. Sennyey Pál br. (1824-1888) országbíró, országgyűlési képviselő, 1884-1 888-ban a főrendiház elnöke
