Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
templomok és papok kegyura, alattvalóinak főbírája, a szatmári nemességnek vezére s több efféle jogok, méltóságok, tisztségek és szabadságok birtokosa. Valóságos kényúr a régi alkotmány értelmében, akinek a királyon kívül nem parancsolt senki, s aki a királyon kívül nem is félt senkitől. Ura volt, mint nekem mondták, életnek és halálnak is. Minden uradalmában volt úriszéke, minden úriszéknek ő lehetett elnöke és vezetője. Az úriszék börtönre és halálra is ítélhette a bűnösöket, s az apám kegyelmet is adhatott, ha akart, az elítélteknek. így volt-e egészen, én nem tudom biztosan, de azt tudom, hogy olyan főúrnak, mint az apám, a joga vagy legalább a befolyása határtalan volt. Azt ugyan nem hallottam, hogy az apám kényuraskodott volna. Azt se vettem észre, hogy belém akarta volna csepegtetni, hogy én valami isten kedvező kegyelméből született önkénykedő uracska volnék. Nevelőim, tanítóim is oly szabad és nemes gondolkozású férfiak voltak, hogy ily bolond középkori szellemet meggyökerezni gondolkodásomban sehogy se engedtek volna. De azért volt alkalom erre is. Ha Nagykárolyban voltunk, a városi kézművesek és parasztok gyerekeivel sehogy se engedtek együtt játszani, a napot együtt tölteni. A kastélybeli huszároknak, hopmesternek [szertartásmesternek], cselédeknek örökké az volt intésük hozzám, hogy én a rongyos mesteremberkölykekkel és parasztkölykekkel ne barátkozzam. Furcsa az, hogy az efféle cselédek, az urasági udvarokban élő s kényelemben, gond nélkül henyélő szolgák mennyire lenézik a magukfajta szegényebb néposztályt. Ez a nevelőm [Kovács Károly], de utóbb Vallér és Pados még sokkal jobban fejembe verte, hogy a jobbágyot lenézni nem szabad, az emberek mind egyenlők, az én születésem s apámnak rengeteg vagyona csupa véletlen és esetlegesség, hogy ebben nekem semmi érdemem, sőt ezt valahogy ezentúl kell emberszeretettel, jó magaviselettel megérdemelnem s a sorsnak meghálálnom. Sőt Vallér annyira ment, legalább én úgy értettem, hogy én nagy terhet vettem vállaimra, mikor ilyen előkelő nagy úrnak születtem, s hogy nekem ezért egész életemen át bűnhődni és vezekelni kell. No, ezt akkor se akartam elhinni, ma se hiszem. Nekem ugyan magas születésem és nagy vagyonom előnyeiben alig volt részem, de ahogy magam ismerem, valószínűnek tartom, hogy egy kis demokrataság mindenesetre fészket vert volna lelkemben. Apámnak volt háromszázezer hold földje, s azt se tudom, hány kastélya és palotája. Én apám uradalmainak se számát, se nevét soha nem tudtam, de nem is kerestem. Engem nagy és fényes múltú családom neve és dicsősége se kápráztatott el soha. Én igen jól éreztem magam minden rang és minden nagy név nélküli jó emberek között. Kenyérkereső munkát ugyan se nem tanultam, se meg nem szoktam, s ennyiben demokrataságom csonka volt, de azért énbennem a demokrata felfogás és érzület mély gyökeret vert. Mikor pedig hosszú távollét után hazajöttem, s a magyar mágnások engem úgyszólván bojkottáltak: ez se esett rosszul nekem. Azt hiszem, s te is jól tudod édes vajdám" 1 , hogy én újabbkorú jóbarátaim közt igen jól éreztem magam. S ezt gyerek- és ifjúkori nevelésemnek, s a Franciaországban töltött hosszú időnek köszönhetem. E nevelés más volt, mint a mostani mágnás fiúké. 223 Eötvös Károly (1842-1916) író, újságíró, ügyvéd, a Függetlenségi Párt politikusa
