Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

Augusztus 19. Egész reggel a gazdaságban járván, délre még Barlafaluban voltam. Eötvös M[ihály] 206 — a volt követ — átjött látogatásomra, és egypár órát velem töltött. 0 szegény az ország dolgaitól egészen disgustálva [megundorodva] vagyon, Wesselé­nyi] dolgán igen meleg részvétellel látszik lenni, és amint mondja, az expatriatio [kiván­dorlás] feltett szándéka. Vagyonát itt el akarja adni, és Észak-Amerikába vándorolni. De nem hiszem, hogy kiviszi, nyilván csak egy felfogott idea, és ha a kivitelre jön a dolog, majd látni fogja, hogy mégsem volt elég eltökéllett szándéka. Ha az ember ezen ideát egyéberánt közelebbrül vizsgálja, vagy jobb sorsra való vágy, vagy desperatio [remény­vesztés] vezethet ily lépésre. Az igaz, hogy a dolgok nálunk felette rossz állapotban van­nak, és a jövendőre való kinézetek még kevesebb reményt nyújtanak, mert kétségen kí­vül egy krízis áll előttünk, és hazánk horoscopuma [horoszkópja] nem igen fényes. Ab­ban az esetben egy revolutiók [forradalmak] által már kifejlett országban több bátorság, több nyugalom és talán több kellem reménylhető, mint egy századoki előítéletek súlya alatt nyögő, elavult hazában. De hát a hazához és a natale solumhoz [szülőföldhöz] von­zó szeretet az véghetetlen nagyobb, és kisebb baj, melyekkel egy kivándorlót, új hazá­ban letelepedni kívánót nyomban követik, és állapotát akár a legszabadabb országban is nehezítik. Európában, az egy Angliát kivévén, akárhová tekintsünk csak még rosszabbra kellene változni. Amerikát és annak helyzetét csak könyvekbűi ösmérem, de mégis meg vagyok győződve, hogy akárki, akinek idehaza van mibül élni, és ezen lépést tenné, elébb-utóbb megbánná. Azért Eötvösnek — amennyire lehetett — ezen plánumát dis­suadeáltam [elleneztem], és kár is azonkívül becsületes embert vármegyehivatalbúi veszteni, főképp, ahol ily kevés számmal vannak. Délután megint lóra ültem, és a Sza­mos partján fekvő rétjeimet és földjeimet néztem, onnét ide, Misztótfaluba jöttem estve. Fehérgyarmat, augusztus 25. A tegnapi napot részint Muzsalyban, részint az úton töl­töttem. A reggeli órákban a timsófabrica [timsógyár] minden részeit, és a benne történt javításokat tekéntettem meg. Klob[usitzky]ékat látogattam, kik nálam ebédeltek. Dél­után megint lóra ültem, s utamat Gyarmat felé folytattam. Taipán mentem keresztül, ahol a lakosok pompával fogadtak, s a Tiszáig kísértek. Este 8 óra felé értem ide. A mai nap nagyobb részét a gazdaságomban töltöttem, amelyet meglehetős rendben tanáltam. Industriát [vállalkozást] nemigen lehet itt folytatni, mert a temérdek sok com­possessorátus [közbirtokos] miatt az egész határ csak kétfelé van osztva, az egyik fele ugar, a másik müvelés alatt van, így tehát semmi rendes felosztásról gondolni sem lehet, míg ezen proportio [birtokmegosztás] által nem segíttetik. Ezt ugyan behozni itt is szán­dékom, de már 4-et és most az 5-iket kezdem, s így a fiscalisok [ügyvédek] alig győz­nék, azért is egy ideig még béketűréssel kell lenni. Délután Klob[usitzky]ékkal Cégény­ben, Kendénének 2 " 7 akartam visitât [látogatást] tenni, de senkit sem találtunk odahaza. Eötvös Mihály (7-1874) az 1832-1836. évi országgyűlésen Kölcseyvel Szatmár megye követe, 1834-ben lemond. 1829-1836 között a megye egyik föszolgabírája. 1836-1838 között látogatást tett Amerikában. 1848-ban Szatmár megye első alispánja, októbertől kormánybiztosa, tevékenységéért várbörtönre és jószágai elvesztésére ítélték. Kende Zsigmondné Kállay Katalin (1794-1 872)

Next

/
Oldalképek
Tartalom