Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
17. A „magyar Barbizon" 140 — a nagybányai festőiskola megalakulása (1896) 141 Nem teória, hanem a szeretet jegyében született az eszme. Létesülése Hollósyval 142 és müncheni iskolájával van szoros kapcsolatban. Hollósy szerepe a magyar művészet evolúciójában egészen sajátos. Neki Münchenben 1886 óta iskolája volt, amelyet akkor ott jobbnak tartottak a nagy, fényes királyi Akadémiánál és az összes többi magániskolánál. Korrektúráját, amely gyakran inspiratív és szuggesztív hatású volt, páratlannak ismerték el, ami a művésziesen lelkiismeretes rajzot illeti. Művészeti meggyőződése, a természet meleg és mélységes szeretetén nyugodott — és a francia naturalizmus elveire és példáira esküdött — főleg Bastien-Lepage-ra 143 , akinek képei akkortájt ejtették ámulatba Münchent. Hollósyval meleg baráti viszony kötötte össze Thormát 144 és engem 145 , mindketten nagybányaiakat, volt tanítványait. Mikor 1895 tavaszán Hollósy millenniumi képrende140 Barbizon: francia falu, a fontainebleau-i erdő nyugati szélén. Az 1830-as évek elejétől a francia plein air festők gyülekezőhelye. 141 A magyar plein air festészet létrejöttében kiemelkedő szerepet játszott a nagybányai festőcsoport. A kolónia magját öt festő képezte: Hollósy Simon (1857-1918), Fcrenczy Károly (1862-1917), Iványi Grünwald Béla (1867-1940), Réti István (1872-1945), Thorma János (1870-1937). Ök indították el a mozgalmat, évenként visszatértek és hosszabb-rövidebb ideig le is telepedtek Nagybányán. Szorosan hozzájuk tartozott még az a hat festő, akik velük állítottak ki a budapesti különkiállításokon: Csók István (1865-1961), Faragó József (18667-1906), Horthy Béla (1869-1943), Glatz Oszkár (1872-1958), Kubinyi Sándor (1875-1949), Nyilasy Sándor (1873-1934). A második nemzedék a Szabadiskola tagjai közül került ki. Többen Szatmár megyei születésűek: Maticska Jenő (1885-1906) nagybányai, Jakab Zoltán (1883-1919) nagysomkúti, Komoróczy Iván (1869-1935) kántorjánosi, Mikola András (1884-1970) nagypeleskei, Rátz Péter (1879-?) császlói, Krizsán János (1886-1948) kapnikbányai, Bornemisza Géza (1884-1966) nábrádi stb. Apjuk révén kötődtek Nagybányához — gyerekkoruk egy részét itt töltötték — a Ferenczy gyerekek is: Valér (1885-1954), Béni (1890-1967) és Noémi (1890-1957). A harmadik nemzedék tevékenysége már a Trianon utáni időszakra esik. 142 Hollósy Simon (1857-1918) festő, a XIX. századi naturalizmus és realizmus egyik legkiválóbb magyar képviselője. Máramarosi örmény családból származott. Budapesten, majd Münchenben tanult festeni. Hamarosan szembefordult az akadémikus stílussal, és 1886-ban megnyitotta magániskoláját Münchenben. Tanítványai, Réti István és Thorma János kezdeményezésére 1896-ban Nagybányára vitte iskoláját, majd itt telepedett le. 1901-ben kivált a nagybányai közösségből, és 1902-től Técsőre vitte tanítványait. A telet továbbra is Münchenben töltötte. 143 Bastien-Lepage, Jules (1848-1884) francia festő 144 Thorma János (1870-1937) festő. A Mintarajziskolában Székely Bertalan növendéke, majd Münchenben Hollósy Simonnál és a párizsi Julian Akadémián folytatta tanulmányait. A nagybányai festőiskola egyik alapítója, 1902-től tanára, 1919 után pedig a telep vezetője. 145 Réti István (1872-1945) festő, a nagybányai művésztelep egyik alapítója és a nagybányai mozgalom teoretikusa. 1891-ben Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon szabadiskolájában képezte magát 1893-ig. Utána Párizsban a Julian Akadémiát látogatta. 1896-ban Thorma Jánossal és Hollósy Simonnal részt vett a nagybányai telep megalapításában, 1902-től a telepen működő iskola tanára 1913-ig. Ezután a Képzőművészeti Főiskola óraadó, majd rendes tanára, 1927-től pedig rektora. 1939-ban vonult nyugalomba.
