Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

INFRASTRUKTÚRA

Erősebb kényszer tehát ez idő szerint nem lenne tanácsos, mert a tanhelyiségek kevés kivétellel nem képesek a már feljárókon kívül több tanköteles befogadására. Az iskolázás továbbfejlődését itt tehát nem a törvények szigorúbb végrehajtásával érhetjük el, hanem a tanhelyiségek kibővítése és szaporítása által. Erre nézve két irány­ban tétettek lépések. A nagyméltóságú kultuszminisztériumtól kéretett állami iskolák felállítása, és felhívattak a megye községei, hogy a felekezetekkel egyetértőleg, közerő­vel új iskolákat, illetőleg tantermeket építsenek, nehogy községi iskolák felállítása által a községek nagyobb terhekkel sújtassanak. 9. Antal Dániel iskolai élményei (1907-1909) Első osztály 1907-ben apám beíratott az elemi iskola első osztályába. Ez egy régi, egyemeletes épü­letben volt, a püspökség tulajdonában, de civil tanítók tanítottak mind a hat osztályban, csak a vallásórát tartotta Tótfalusi Dániel lelkész. A nem katolikus gyerekek vallásórá­ikra eljártak papjaikhoz. Az első osztályban Hoffmann József tanító volt a mesterünk. Fiatal, türelmes ember, aki nehéz feladatát szeretettel végezte. Ma is nagy tiszteletet érzek azok iránt, akik be­tüvésésre és olvasásra tanítják meg a kis — addigi szabadságuktól megfosztott — gye­rekeket. Vallásórán Tótfalusi Dani bácsi úgy mondta el nekünk az anyagot, mint egy me­sét. A meséket pedig nagyon szerettük. Ha szépen elmondtuk, amit hallottunk, Dani bá­csi reverendájának 122 óriási zsebéből mézeskalács lovas huszárt, kardot, babát varázsolt elő. Az első osztályos tanfelszerelés nagyon egyszerű volt. Kaptam egy deszkakeretbe foglalt palatáblát, egyik oldala vonalas, másik oldala kockás volt. A tábla deszkakarimá­ján volt egy lyuk, ide vékony spárgát fűztünk, és arra egy darab spongyát [szivacsot] kö­töttünk. A palatáblához járt néhány palavessző. Volt egy olvasókönyvünk és egy vékony füzet, a kis katekizmus 123 . Vettek egy tolltartót is, amelyben egyelőre csak a palavesszőt tartottuk. Az egész felszerelést egy hátra akasztható táskában vittük az iskolába. Voltak olyan szegényebb sorsú gyerekek, akiknek nem jutott hátitáskára, azok a felszerelést vá­szontarisznyában hozták magukkal. Ezek a tarisznyák verekedések esetén félelmes fegy­vereknek bizonyultak, de megvolt az a rizikó, ha túl nagyot ütöttek velük, a palatábla ri­pityára tört, vagy legalábbis elrepedt. Az írás úgy történt, hogy a tanító bácsi a fekete táblára felrajzolta a megtanulandó betűt, amit nekünk le kellet másolnunk a palatáblánkra. Ez eleinte csak fülszaggató nyi­korgással sikerült, ugyanis nem tudtuk még, hogyan kell tartani a palavesszőt, hogy ne karcoljon. Ha nem sikerült a betű, vagy megtelt a tábla, ráköptünk a szivacsra, és letö­röltük. Kaptunk otthoni feladatokat is, ezeket be kellett mutatni másnap a tanító bácsi­122 reverenda: a katolikus papok bokáig érő, alul bő szabású felsőruhája 123 katekizmus: valamely tan, vallás legfőbb tételeinek kifejtése kérdés-felelet formájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom