Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
2. A kisdedóvó hasznosságáról (1892)" 8 A magyar ember semmi új dolog után nem kapkod olyan mohósággal, mint más nemzetbeli, de ha egyszer meggyőződött arról, hogy az az új eszme vagy új intézmény hasznot hozó, akkor minden ajánlgatás nélkül is pártfogása alá veszi. így vagyunk óvodáinkkal, melyeket az értelmes angolok azért honosítottak meg, hogy a szülők kisdedeiket ide föladva, maguk annál biztosabban és nyugodtabban láthassanak nyári munkájok után. Ha az élelmes angol ki tudta számítani, hogy azáltal, ha gyermekét egész napra óvodába adva ennek gondozása alól fölszabadul, s munkáját a gyáripar terén fönnakadás nélkül értékesítheti, az abból háramló anyagi haszon jóformán egy nap kipótolja azt a csekély összeget, mit gyermeke gondozásáért egy hóra az óvodának fizetnie kell, a magyar embernek is van annyi természetes esze és józan belátása, hogy az óvoda által nyújtott előnyöket a maga javára értékesítheti, minek bizonyságául elég volna rámutatni akár folyton szaporodó városi óvodáinkra, melyek gazdagabb birtokosok, tisztviselők, vagyonos és értelmes iparosok gyermekeit veszik nevelői gondozásuk alá, akár falusi menhelyeinkre, melyekben földművelőink és napszámosaink kisdedei gyűjtetnek össze az év azon szakában, midőn a szülők kezei a mezei és gazdasági munkák által vannak elfoglalva. De ha találkoznék valaki, aki óvodába azért nem küldené gyermekét, mert az érte fizetendő 50-60 krajcár vagy egy forintnyi havi összeget sokallná, annak ajánljuk, tegyen egy kis számítást. Hatvan krajcár havidíj mellett egy napra 2 krajcár esik. Hol van az az elfogult ember, ki be ne tudná látni, hogy az anya, ha gyermeke gondviselése miatt munkáját nem folytathatja, nem két s nem is 10-20, de 50-60 krajcár, sőt sokszor egy forintnyi kárt is szenved, mert hiszen maga helyett ilyen összegért kell napszámost fogadnia, kinek munkája utóvégre sem ér föl azzal a munkával, mit maga végezett volna. De az óvodáknak haszna nemcsak abban mutatkozik, hogy a családos házaknál naponként egy-egy napszámos bérét takarítja meg, hanem még inkább a következőkben. Ha a gyermek otthon van, akár van mellette felügyelő, akár nincs, jobbadán magára van hagyatva, azt teszi, amit akar, ami neki tetszik, mert hát elvégre is sem a szülőnek, sem a cselédnek nincs kedve, sem türelme őt mindenhová követni, s minden cselekedetére börtönőrként felügyelni, azután meg úgy gondolkozunk, hogy ne heverjen egészen hiába a cseléd, hadd végezze házi dolgát is. A gyermek tehát csak látszólag van felügyelet alatt, tényleg egészen szabad, használja is az alkalmat játszik, ugrál, legtöbbnyire olyan helyeken, hol tiszta, jó s tán új ruháját pocsékká teszi, elrongyolja, mi pedig annyiszor ismétlődik egy évben, hogy az elrongyolt ruhák értékéből sokszor éveken keresztül lehető volna egy gyermeknek óvodáztatása. De menjünk tovább, s figyeljük meg, nem pazarol-e a gyermek csupán kenyérben is annyit, mennyibe az óvoda kerül? Isten őrizzen, hogy sajnáljunk gyermekeinktől egy darab kenyeret, hiszen ha óvodába küldjük is ellátjuk egy kis ozsonnáravalóval, de ne x Szabolcs megyében 191 l-ben 23 óvoda, 3 gyermekmenhely és 2 nyári gyermekmenedékház működött. Szatmár megyére vonatkozó adatunk 1906-ból van. Eszerint a megyében 22, Szatmárnémetiben 5 óvoda létezett, a nyári gyermekmenedékházak száma 102.
